Rövid leírás
Az Erdélyi János által szerkesztett Szépirodalmi Szemle főmunkatársa (1847–1848). A forradalom idején hg. Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter mellett fogalmazó és sajtóreferens (Bécsben, 1848; ezért a bécsi forradalom bukása után fogságot szenvedett: 1848. okt.–1849. aug.). A szabadságharc bukása után Londonban (1850–1853), majd Párizsban élt (1853–1860), hazatérése után részt vett az MTA székháza építésének előkészítő munkálataiban (1860–1862). Megindította a székesfehérvári és a kalocsai ásatásokat (1862–1869); közben a párizsi művészeti kiállítás országos biztosa (1867). Országgyűlési képviselő (1869–1872), a pesti, ill. budapesti tudományegyetemen a művészettörténet és a klasszika archeológia ny. rk. (1872–1878), ny. r. tanára (1878–1888).
Az 1840-es évek közepétől figyelme a magyarországi középkori emlékek vizsgálata felé fordult. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók kassai vándorgyűlésén kezdeményezte a magyarországi műemlékvédelem megszervezését (Pulszky Ferenccel, 1846; kezdeményezésük hatására az MTA felhívást tett közzé, 1847). Írásai ettől kezdve elsősorban a magyarországi „régiségek” számbavételét és megőrzésének lehetőségeit kérték számon, szenvedéllyel elutasítva azt a barbár vandalizmust, amelyet gyakran tapasztalt a korabeli hatóságok részéről. Kassa városa építészetével foglalkozó monográfiája után kezdte el Feszl Frigyessel, Frey Lajossal és Gerster Károllyal a középkori építészetre vonatkozó aránytanulmányait, amelyeket emigrációjában is folytatott (1850-es évek). Arányelméletét Londonban, a Royal Institute of British Architects ülésén ismertette (1852), majd Párizsban már nemcsak arányelméletének továbbfejlesztésével, de építészeti tervezéssel is foglalkozott (1853–1860). Összehasonlító vizsgálatokkal bebizonyította, hogy a kassai Szent Erzsébet-templomot Villard d’Honnecourt francia építész tervezte. Hazatérése után jelentős szerepet játszott a magyarországi tudományos közéletben; maga is beadott egy tervet, az MTA új székházára (Frey Lajossal és Gerster Károllyal), s harcot vívott az új palota neogótikus stílusban való felépítéséért. Több régészeti ásatást kezdeményezett: a bényi középkori templom feltárása (1860–1862) után a székesfehérvári középkori bazilika maradványainak feltárására folytatott ásatásokat (1862–1864), valamint Pécsett és Kalocsán vezetett régészeti feltárásokat (1864–1867); közben Konstantinápolyba utazott a Corvina Könyvtár megmaradt és még fellelhető könyveinek azonosítására (Ipolyi Arnolddal és Kubinyi Ferenccel, 1862). Negyedik székesfehérvári ásatása során feltárta Szent István bazilikájának harmadik tornyát és Nagy Lajos sírkápolnáját (1883). Országgyűlési képviselőként különösen sokat foglalkozott a magyarországi műemlékekkel: előterjesztésében fogadta el a parlament az első magyarországi műemlékvédelmi törvényt (1881).
(A kép forrása: Wikipédia)