Rövid leírás
A Tanácsköztársaság alatt szocializálási népbiztoshelyettes (1919. márc. 21.–1919. ápr. 3.), a szociális termelés népbiztosa (1919. ápr. 3.–1919. jún. 24.), vezető szerepet játszott az ipari termelés kommunista ellenőrzés alá vonásában. A bukás után Bécsbe menekült (1919), Olaszországban a Società Bolognese di Elettricità munkatársa (1921–1922). Leningrádban (1922–1929), majd Moszkvában élt (1929–1948), a Szovjetunióban különböző vezető műszaki tisztségeket töltött be. Még az Egyesült Izzó mérnökeként Helfgott Árminnal több eljárást dolgozott ki a gáztöltésű izzólámpák nagyipari gyártására, ennek alapján Moszkvában és Leningrádban megszervezte a gáztöltésű izzólámpák és a laboratóriumi üvegipari eszközök tömeggyártását (1922–1925). Teljesen új technológiát dolgozott ki a különféle hőmérők korszerű gyártására. Moszkvában az általa megszervezett Központi Műszaki és Közgazdasági Tájékoztató Intézet vezetője (1929–1932). A sztálini tisztogatások idején koholt vádak alapján börtönben raboskodott (1930-as évek vége–1940-es évek eleje), majd a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács Találmányi Osztályának vezetője (1940-es évek eleje–1948).
Visszatért Magyarországra (1948), az Országos Találmányi Hivatal első főtitkára (1948–1949), elnöke (1949–1951). Az MTA VI. Osztálya titkára (1949. nov. 29.–1956. szept. 12.), az MTA Elnökség tagja (1951. dec. 15.–1958. nov. 28. és 1967. máj. 5.–1970. febr. 5.), az MTA titkára (1956. máj. 30.–1960. ápr. 14.), alelnöke (1960. ápr. 14.–1967. máj. 5.). Az MTA Ipargazdaságtani Kutató Csoportjának igazgatója (1960–1969). A II. világháború után Magyarországon elsősorban a hazai műszaki tudományos élet megszervezésével foglalkozott, vezető szerepet játszott az MTA 1948–1949-es átalakításában.
(A kép forrása: Wikipédia)