Rövid leírás
A budai városháza mérnökgyakornoka, Máramaros vármegyében, a tagosításokkal foglalkozó mérnök (1857–1861), a vármegye főmérnöke (1861– 1867). A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium elnöki titkára, az út- és középítési, a vízépítészeti, majd a vasúti szakosztály vezetője (1867–1874). A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium helyettes államtitkáraként (1874. okt.–1882. dec.) megreformálta a minisztérium szervezetét, jelentős munkásságot fejtett ki a folyószabályozás és az árvízvédelem területén, s megkezdte a vasúthálózat államosítását. Az Osztrák–Magyar Államvaspálya Társaság igazgatóságának elnöke és vezérigazgatója (1882–1891), miniszteri rangban az Állami Számvevőszék elnöke (1892. okt.–nov.). Az első Wekerle-kormány belügyminisztereként (1892. nov. 19.–1895. jan. 15.) részt vett az egyházpolitikai törvények kidolgozásában, ő fogadtatta el a kötelező állami anyakönyvezetést bevezető 1894. évi. XXXI. tc.-t.
A Szabadelvű Párt tagja és országgyűlési képviselője (Zsombolya, 1875–1896; Szatmár, 1896–1905). Az ellenzéki obstrukciót a parlamentarizmus szabályainak felrúgásával megtörni kívánó Tisza-féle törvényjavaslat miatt az ifj. Andrássy Gyula vezette ún. disszidensek tagjaként elhagyta a kormánypártot (1898. dec.), s csak Széll Kálmán miniszterelnöki kinevezése után lépett vissza. Tisza István első kormányának kereskedelemügyi minisztere (1903. nov. 3.–1905. jún. 18.). A Függetlenségi és ’48-as Párt vezette koalíció kormányzása idején visszavonult a politizálástól (1906–1910). A Khuen-Héderváry-kormányban ismét kereskedelemügyi miniszter (1910. jan. 17.–1911. máj. 4.), a Szabadelvű Párt utódaként alakult Nemzeti Munkapárt programjával országgyűlési képviselő (Igló, 1910; Pozsony, 1910–1911).
(A kép forrása: Wikipédia)