Rövid leírás
A Magyar Iparművészeti Főiskola ny. r. tanára (1946–1949), a Magyar Képzőművészeti Főiskola ny. r. tanára (1949–1951), egyetemi tanára (1951–1963) és a Magyar Iparművészeti Főiskola igazgatója (1958–1963).
A festészeten és a grafikán kívül még számos műfajban alkotott, gobelineket, kerámiákat, mozaikokat, üvegablakokat, szobrokat, építészeti és színpadterveket készített. Párizsi tanulmányútja során a szürrealisták művészete inspirálta, elsősorban Picasso, Braque és Matisse. Berlinben, ahol kiállítása volt a Sturmnál (1928), a német expresszionizmust tanulmányozta, később pedig a kubizmussal is foglalkozott. E hatásokat átlényegítve teremtette meg saját formanyelvét, amelyet az állandó dinamizmus jellemzett. Pályájának ebben a szakaszában absztrakt színpadterveket készített, amelyeket Moholy-Nagy László térkompozíciós kísérletei is inspiráltak. Műveit a tér analitikus értelmezése, a végtelen és a valóság kontrasztja, elvont hangvétel és a pasztell tónus használata jellemzi. Stílusa táblaképein az 1950-es évektől kezdve az elvontabb, jelképesebb, expresszívebb irányba fordult. Különböző tanulmányútjai is nagy hatással voltak művészetére, amelyek pl. a távol-keleti vonalkultúra alkalmazásában, vagy folklorisztikus elemek felhasználásában mutatkoztak meg. Könyvillusztrációival iskolát teremtett.
(A kép forrása: https://cultura.hu/kultura/hincz-gyula-titkos-muzsaja/)