Rövid leírás
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) gyakornoka (1888–1889), a bécsi közös Pénzügyminisztérium Levéltára (1891–1892), a cs. és kir. hitbizományi könyvtár tisztviselője (1892–1895). A Római Magyar Történeti Intézet tagjaként könyvtári és levéltári kutatásokat (1895–1896), Bécsben szlavisztikai tanulmányokat folytatott (1896-tól). A budapesti tudományegyetem magántanára (1905-től). A pozsonyi jogakadémián a magyar művelődéstörténet r. tanára (1906–1914), a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen a magyar történelem ny. r. tanára (1914–1920); közben a bölcsészettudományi kar dékánja (1918–1919), a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen az egyetemes történet ny. r. tanára (1923–1934); közben itt is a bölcsészettudományi kar dékánja (1926–1927) és az egyetem rektora (1932–1933). Nyugdíjazása után Budapesten élt (1934-től). A Kárpátaljai Tudományos Társaság első elnöke (1941–1944).
A magyar történelem délszláv és orosz vonatkozásaival, a ruténok (= kisoroszok, ruszinok) történetével foglalkozott. Feldolgozta a munkácsi görög szertartású püspökség történetét, alapvetően új eredményeket ért a középkori orosz évkönyvek magyar vonatkozásainak feltárása, I. Szent István keleti kapcsolatainak tisztázása terén. Elsősorban Hartvik regensburgi püspök életrajza alapján filológiailag is bizonyította, hogy már Géza és Szent István is nyitott volt a keleti szertartást követő térítő papok tevékenysége előtt (és nemcsak a keleti országrészen, hisz pl. Veszprémben is létesült görög szertartású kolostor).
(A kép forrása: Wikipédia)