Rövid leírás
A bécsi helyőrségi kórház katonaorvosa (1884–1887), a budapesti helyőrségi kórház Szemészeti Osztályának osztályvezető főorvosa (1887–1894). A budapesti tudományegyetem Szemészeti Klinika magántanára (1890–1894), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a szemészet ny. r. tanára (1894–1908). A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. Szemészeti Klinika alapító igazgatója (1908–1927) és az Orvostudományi Kar dékánja (1915–1916). Egyiptomban a trachomát tanulmányozta (1901–1902).
A szemészet minden ágával, elsősorban a szem fénytörésével, a szembetegségek diagnosztikai kérdéseivel és vizsgálati módszereivel foglalkozott, különösen a trachoma patológiájának, ill. hagyományos és radikális gyógyításának vizsgálata terén ért el nemzetközileg is jelentős eredményeket. Kolozsvári tanársága idején a magyar kormány Egyiptomba küldte, hogy a helyszínen tanulmányozza az ott működő német, svájci és olasz szemészeti intézeteket (1901–1902-ben). Új szemvizsgálati módszereket dolgozott ki. Igen jelentős irodalmi munkásságából is kiemelkedtek monográfiái, amelyek a magyar szemészet klasszikus kötetei (A szem fénytörési és alkalmazkodási rendellenességei, 1892; Szemészeti műtéttan, 1892; A szemészet kézikönyve, Grósz Emillel, 1909–1911). Irányítása alatt az új budapesti Szigony utcai klinika Európa egyik, legkorszerűbb szemészeti intézménye lett. Egyik szemére nem látott, nem volt meg a szemészeti műtétek végrehajtásához szükséges ún. binokuláris látása, ezért a klinikán a műtétek többségét tanársegédei végezték (mégis ő írta az első magyar nyelvű szemészeti műtéti tankönyvet)! Élete utolsó éveiben elsősorban általános egészségpolitikai és társadalom-orvostani kérdéseket vizsgált. Rokonszenvezett a jobboldali eszmékkel, egyik támogatója, utóbb szigorú őre volt a numerus clausus végrehajtásának (először a női orvosok létszámát korlátozó, majd faji alapokra kiterjesztve: 1919. aug. 26-ától).
(A kép forrása: Wikipédia)