Rövid leírás
A brassói állami főreáliskola (1896–1906), a budapesti VI. kerületi állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium (1906–1911), az Erzsébet Nőiskola r. tanára (1911–1919), a nőiskolai polgári iskola tanárképző intézetének igazgatója (1919–1922). A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1914–1922), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a magyar nyelvészet ny. r. tanára (1922–1940); közben a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1927–1928), dékánhelyettese (1928–1929).
A magyar nyelvtudomány igen sok területén jelentőset alkotott, elsősorban magyar hangtörténettel, etimológiai kutatásokkal, nyelvjárástörténettel, fonetikával foglalkozott. Alapvető monográfiában dolgozta fel a magyar igeragozás történetét (1931), különösen értékesek a magyar nyelvjárások hangtani sajátosságaival foglalkozó dolgozatai, továbbá nevéhez fűződik az első magyar nyelvjárási térkép (1905) megalkotása. Egész pályáját végigkísérte etimológiai érdeklődése, a különböző szakfolyóiratokban több száz szófejtést tett közzé, amelyek közül a legfontosabbakat kötetbe is rendezte (Magyar szavak története, 1923). Pályája elején több néprajzi (folklór) tanulmányt is közölt, csángó népmeséket is gyűjtött (Hétfalusi csángó népmesék, 1908). Róla nevezték el a Horger-törvényt (= hangkivetéses törvény).
(A kép forrása: Wikipédia)