Rövid leírás
A budapesti Földtani Intézet Agronom-geológiai Osztálya, ill. Agrogeológiai Osztálya geológusa (1895–1918), főgeológusa fő-bányatanácsosi rangban (1918–1926), a Földtani és Meteorológiai Intézet tudományos igazgatója (1926– 1928). A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai és Barlangkutató Szakosztályainak választmányi tagja, a Hidrológiai Szakosztály elnöke (1940–1941), a társulat t. tagja (1940– 1944). A Szent István Akadémia (1921-től).
Agro- és hidrogeológiai kutatásokkal, elsősorban a Kisalföld agrogeológiai feltérképezésével, ill. hidrobiológiai és barlangkutatási kérdésekkel foglalkozott. A geológiai talajosztályozás magyarországi bevezetője, az első magyar talajtérkép készítője. Alapvető eredményeket ért el a magyarországi harmad- és negyedkori üledékek rétegtani tisztázásában, legértékesebbek a pleisztocén kori faunalistái. Több magyarországi barlangot is feltárt, vezette a hazai barlangok kataszterének összeállítását, elsőként hangoztatta a barlangi foszforsavas trágyák gazdasági jelentőségét. Hidrogeológiai munkásságában alapvető fontosságú munkája Budapest talajvizeinek feldolgozása. Ajánlatára és felügyeletével fúrták a budai várkertben a 260 méter mély artézi kutat, amely 45,25 °C-os gyógyvízzel látta el a várat.
(A kép forrása: horusitzky.hu-pdf)