Rövid leírás
Az Országos Központi Hitelszövetkezet Ipari Osztályának vezetője (1901–1907), aligazgatója, majd igazgatója (1907–1913). A Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének igazgatója (1913–1918), az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének alelnöke (1924–1940). Az Ipartestületek Országos Szövetségének alapító tagja (1905-től). A Keresztény Párt, ill. a Keresztény Községi Párt tagja, nemzetgyűlési képviselőjelöltje (1919). Gazdasági főtanácsos (1921-től).
Budapesten, a Belvárosban (= IV. kerület) kerületi esküdtté választották (1883), majd az ipartörvény életbe lépése után őt, mint iparhatósági biztost bízták meg a budapesti ipartestületek megalakításával (1884-től). Érdeklődése ekkor az iparosok érdekvédelme felé fordult: kezdeményező szerepet játszott a magyarországi gazdák és iparosok szövetkezeti szervezetekbe, ill. szövetkezeti szakszervezetekbe való tömörítésében; a gabonaraktár-szövetkezetek, a gyümölcs- és tejértékesítő szövetkezetek megszervezője, majd a szövetkezeteknek egy központi irányító szervezetének megalakítója. Javasolta az ipartestületi kongresszusok megalakítását és rendszeres összehívását (I. 1887: Budapest; II. 1890: Arad; III. 1893: Miskolc), majd az Országos Központi Hitelszövetkezetet (alakuló ülés: 1898. dec. 4-én). Később ő dolgozta ki a Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége alapszabályát (1909).