Rövid leírás
Friedrich István kormányának vallás- és közoktatásügyi minisztereként (1919. aug. 15.–1919. nov. 24.) nevéhez fűződik a Tanácsköztársaság ideje alatt államosított, ill. laicizált iskolarendszer visszaállítása. A keresztény pártok egységének helyreállítása céljával életre hívott Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja alelnöke (1919. okt. 24.) A párizsi békekonferencia által kiküldött Sir Georg Clerk angol diplomatával folytatott hosszas tárgyalások eredményeként vezetésével alakult meg az antant által elismert, minden jelentős pártot (KNEP, FKgP, MSZDP, Agrárpárt, liberálisok) tömörítő ún. koncentrációs átmeneti kormány (1919. nov. 24.), amelyben a miniszterelnöki poszt mellett, Peyer Károly távozása után, a munkaügyi és népjóléti miniszteri tisztet is betöltötte. (1920. jan. 16.–1920. márc. 15.).
Hivatali ideje alatt Magyarország elküldte képviselőit a párizsi békekonferenciára (1920. jan. 5.), helyreállították az ország alkotmányos rendjét, megtartották az I. világháború utáni első országgyűlési választásokat (1920. jan. 25–26.) – még a Friedrich-kormány 1919. nov. 17-ei rendelete, gyakorlatilag az általános titkos választójog alapján. Az összeülő Nemzetgyűlés a királyság meghagyásával, ideiglenes államfőként, az ország kormányzójává választotta Horthy Miklóst (1920. márc. 1.).
Miniszterelnöki tiszte megszűnése után (1920. márc. 15.) a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, ill. a Keresztény Nemzeti Egység Pártja (1922–1923), a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt (1923–1925) és a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt elnökségi tagja (1925-től). Nemzetgyűlési képviselő (Sárvár, 1920–1926); a Nemzetgyűlés második alelnöke (1922. jún.–aug.), a Nemzetgyűlés (1922. aug.–1926. nov.) és a Képviselőház első alelnöke (1927. jan.–1928. jan.). Nevéhez fűződik az oroszországi magyar hadifoglyok hazatérését célzó akció megindítása. Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) elnöke, e tisztében a Felsőház tagja (1928–1934).
(A portrékép forrása: Huszár Pál)