Rövid leírás
A budapesti tudományegyetemen Lengyel Béla gyakornoka (1875–1876), Than Károly tanársegéde (1876–1880). A József Műegyetemen az általános kémia helyettes (1882–1883), ny. r. tanára (1883–1934); közben az Egyetemes és Vegyészmérnöki Osztály (1886–1892), a Mérnöki és Építészi Osztály dékánja (1892–1898), az egyetem rektora (1901–1903). Nemzeti Munkapárti programmal a Magyarláposi választókerület országgyűlési képviselője (1910–1917); egyúttal a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) államtitkára (1914–1917), majd a Felsőház tagja (1927–1936). Az MTA másodelnöke (1916. máj. 4.–1919. okt. 23. és 1925. máj. 7.–1928. máj. 18.). Magyar királyi titkos tanácsos (1936-tól).
Analitikai és szervetlen kémiával, ill. pályája kezdetén ásványvizek vegyi elemzésével foglalkozott, valamint részt vett a Balaton első magyarországi tudományos vizsgálatában. Nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket ért el a levegő nitrogéntartalmú melléktermékeinek és a salétromossav kimutatása terén, bevezette az első ionspecifikus reagenst, a nitrit kimutatására használt Griess–Ilosvay-reagenst (a Griess-féle kémszer érzékenységét nagymértékben befolyásoló reagenst, 1899-ben). Számos új, minőségi analitikai reakciót is kidolgozott. Tudománypolitikai, -népszerűsítő és -történeti tevékenysége is jelentős. Tanulmányozta mesterének vallott professzorai (Bunsen, Berthelot, ill. Than Károly és Lengyel Béla) munkásságát, lefordította és újraközölte Görgei Arturnak, a prágai Károly Egyetemen benyújtott vegyészdoktori értekezését (A kókuszolaj szilárd és folyékony zsírsavjairól, 1848. máj. 1-jén; újra megjelent: 1907-ben).
(A kép forrása: Wikipédia)