Rövid leírás
A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára könyvtáros tisztje (1905–1923), a Kézirattári Osztály (1923–1927), a Levéltári Osztály vezetője (1927–1929), osztályigazgatója (1929–1931), az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) igazgatója (1931–1934). A Magyar Országos Levéltár (MOL) Diplomatikai Osztálya és az ún. Múzeumi Levéltár igazgatója (1934–1935).
Középkori magyar művelődéstörténettel, az első magyar nyelvű nyelvemlékek paleográfiai vizsgálatával, a kódexek nyelv- és művelődéstörténeti jelentőségével foglalkozott. Több nyelvemléket fedezett fel és adott ki, gyűjtötte a középkori oklevelek magyar szavait és személyneveit. Részt vett az esztergomi főkáptalani hiteleshelyi és házi levéltár rendezésében (1909–1911), a kalocsai érseki könyvtár kódexeinek és ősnyomtatványainak lajstromozásában (1915), majd a bécsi állami levéltár és udvari könyvtár okleveleit és kéziratait tanulmányozta (1917), Berlinben, az akkor felfedezett Ómagyar Máriasiralom nyelvét vizsgálta (1922). Kálti Márkban vélte megtalálni a Bécsi Képes Krónika szövegíróját (1924), új elméletet állított fel Anonymus személyére vonatkozóan (1925). Felfedezte és kiadta I. András király (uralkodott: 1046–1060) törvénybeidéző ércbillogát (1930), továbbá felfedezte a székely rovásírás 15. századi ábécéjét (Nikolsburgi Ábécé, 1933). Az OSZK igazgatójaként jelentős érdemeket szerzett a bécsi közgyűjteményekben lévő magyar és magyar vonatkozású kódexek egy részének – a velencei egyezmény (1932) értelmében történt – visszaszerzésében.
(A kép forrása: Wikipédia)