Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem földrajzi intézete tanársegéde (1892–1893), a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya segédőre, őre (1893–1902). Az Ethnographia szerkesztője (1892–1893).
Már egyetemista korában beutazta Olaszországot (1887), Egyiptomot (1888), Algériát és Tunéziát (1889), majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) megbízásából angliai és franciaországi néprajzi és földrajzi intézeteket tanulmányozott (1890–1891), később berlini (1894–1896) és oroszországi néprajzi gyűjteményeket látogatott (1896). Nevéhez fűződik a millenniumi kiállítás nagy sikert aratott néprajzi falujának felállítása (1896). Részt vett gr. Zichy Jenő 3. kaukázusi expedíciójában, majd a csoporttól különválva az Ob és az Irtis folyók vidékén, az osztjákok (hantik) között embertani és néprajzi kutatásokat végzett (1898). Munkássága alapvető jelentőségű a modern néprajztudományban, legismertebb műve, A magyar halászat eredete (1900) a tudomány klasszikusa.
(A kép forrása: https://www.kieselbach.hu/muvesz/ifj_-dr_-janko-janos_2776)