Rövid leírás
A Színművészeti Akadémián a drámai gyakorlat tanára (1893–1894).
A Budai Népszínházban Molnár György társulatában játszott (1867–1869), ott ismerkedett meg első férjével, Kassai Vidorral, akivel együtt Kolozsvárra szerződött (1868–1872), de csakhamar elváltak. A budapesti Nemzeti Színház szerződtette Laborfalvi Róza szerepkörére (1872). Kiemelkedő alakításaival hamarosan a Nemzeti Színház meghatározó színészegyéniségévé vált. A színház 1892. évi bécsi vendégjátékán ő aratta a legnagyobb sikert. Egy évadot a Vígszínházban töltött (1900), majd visszatért a Nemzeti Színházba (1901).
A Nemzeti Színház örökös tagja (1901)
(A portrékép forrása: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1d/J%C3%A1szai_Mari-Kozmata.jpg)
Irodalom
A legnagyobb magyar tragika. A 19. sz. végi romantikus-patetikus stílus kimagasló képviselője. Szép hangja, kifejező játéka, szoborszerű mozdulatai, gazdag mimikája elsősorban a görög tragédiákban, Shakespeare, Racine és Grillparzer műveiben érvényesült, de kiválóan alakította Ibsen nőalakjait is. Grillparzer Medea c. drámájának címszerepét huszonöt évig játszotta kiválóan. Szintén színháztörténeti jelentőségű alakítása volt Szophoklész Elektrája is. Szerepeihez történeti, művészettörténeti tanulmányokat folytatott, alakításait aprólékosan kidolgozta. A tanulás életének állandó része volt, folyamatosan tanult pl. nyelveket, sőt még fordított is. Kiváló versmondó volt, leggyakrabban Petőfi Sándor költeményeit szavalta.
43 éves korától naplót vezetett, feljegyzéseket készített, amelyek az akkori színészélet kordokumentumai is. Életéről Földes Mihály írt darabot Örök szerelem címmel, amelyet a budapesti Jókai Színház mutatott be (1958).