Rövid leírás
Nyugat-európai tanulmányútja után megalakította a Függetlenségi és ’48-as Párt (1884-ig Negyvennyolcas Függetlenségi Párt) Csanád vármegyei szervezetét, és a vármegyei törvényhatósági bizottságban megszervezte az ellenzéki frakciót. A Függetlenségi és ’48-as Párt országgyűlési képviselője (Makó, 1884–1917), a párt alelnöke (1891–1893), elnöke (1893–1894 és 1894–1895). Támogatta a Wekerle-kormány által beterjesztett, az állam és az egyház szétválasztását célzó egyházpolitikai törvényjavaslatokat (1894), emiatt szembekerült a párt Ugron Gábor vezette szárnyával, a pártszakadásig fajuló küzdelemből az apja halála után hazatérő Kossuth Ferenc támogatásával sikeresen került ki (Kossuth javára mondott le a párt elnöki tisztéről, 1895). Részt vett a Bánffy-kormány elleni nagyszabású, a miniszterelnök bukásához vezető obstrukció levezénylésében (1898–1899).
Az ellenzéki koalíció választási győzelmét követően a Képviselőház elnöke (1905. febr. 21.–1909. nov. 12.). A parlamenti erőviszonyok figyelembevétele nélkül kinevezett Fejérváry-kormány alatt az ún. szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságának tagja (1905–1906). Elfogadta a bécsi udvarral kötött áprilisi paktumot, de kormányzati szerepet nem vállalt, a májusi választások után is a Képviselőház elnökeként tevékenykedett. Összetűzésbe került az egyre aulikusabb Kossuth Ferenccel, ami pártszakadáshoz vezetett (1909. nov.). Az önálló magyar jegybankot, önálló vámterületet, általános és titkos választójogot is követelő – az 1910. évi választásokon negyedére olvadt, újra ellenzékben politizáló – Függetlenségi és ’48-as Párt vezére és meghatározó személyisége (Justh-párt, 1909–1913). A két függetlenségi frakció fúziója után az Egyesült Függetlenségi Negyvennyolcas Párt társelnöke (1913–1917).
(A kép forrása: Wikipédia)