Rövid leírás
A pécsi főreáliskola (1887–1889), a budapesti II. kerületi római katolikus főgimnázium és a Ferenc József Nevelőintézet r. tanára (1889–1908). A budapesti tudományegyetem magántanára (1900–1908), a magyar irodalomtörténet ny. r. tanára (1908. febr. 4.–1910. aug. 3.).
A magyarországi folklorisztikai kutatások egyik megalapítója, a magyar kódexirodalom egyik legkiválóbb ismerője. Tudományos szemléletét elsősorban a grazi tudományegyetem két neves tanára, a romanista Hugo Schuchardt és a germanista Gustav Meyer, valamint a néplélekkel foglalkozó Wilhelm Wundt befolyásolta. Alapvetően új eredményeket ért el a magyar mitológia, a magyar népköltészet, a népi vallásosság és a középkori legendák összehasonlító irodalomtörténeti kutatása terén. A középkori példairodalom klasszikusai közül főleg a Gesta Romanorumot, valamint annak újabb kiadásait és kéziratban terjedt késői változatait elemezte, vetette szövegkritikai vizsgálat alá. Filológiai alapossággal mutatta ki egyes vándormotívumok történeti változatait, ezzel különösen értékes megállapításokat tett a korai magyarországi kódexek keletkezéstörténetében. Összehasonlító módszerét az európai népmeseszövegekre is kiterjesztette, elsőként próbált összeállítani egy európai népmese-típuskatalógust (nagy munkája váratlan halála miatt megszakadt; tanítványa, Berze Nagy János fejezte be).
Középkori világi irodalommal is foglalkozott: monográfiát írt Petrarcáról, német nyelven megírta a magyar irodalom kezdeteinek történetét, vizsgálta Temesvári Pelbárt munkásságát. Nyelvészeti adatközlései és publicisztikai tevékenysége is jelentős,
(A kép forrása: Wikipédia)