Rövid leírás
A bécsi magyar testőrség tagja, majd a 12. határőrezredben, főhadnagyként szolgált (1842–1847; 1847-ben leszerelt). A forradalom és szabadságharc idején 6. honvéd zászlóalj századosa (1848. jún.–okt.), őrnagya (1848. okt.–nov.), a bánsági sereg táborkari főnöke (1848. nov.–dec.). A Hadügyminisztérium osztályfőnöke (1848. dec.–1849). Az 1. hadtestparancsnokság ezredese (1849. jan.–ápr.), tábornok (1849. ápr.–máj.). A hadügyminiszter helyettese (1849. máj. 5.–máj. 28.) és Borsod vármegye országgyűlési képviselője.
Komárom várának parancsnoka (1849. máj. 28.–1849. okt. 2.). A várat a császári csapatok nem tudták elfoglalni, csak szabad elvonulás biztosítása után, több héttel a világosi fegyverletétel után adta fel. A szabadságharc bukása után Törökországba emigrált, majd Itáliában és Svájcban élt. A krími háború idején – Kossuth megkerülésével – tárgyalt a magyar ’48-as emigráció esetleges beavatkozásáról, ám erre Ausztria semlegessége miatt nem került sor. Az osztrák–olasz–francia háború idején a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagjaként részt vett az Olaszországi Magyar Légió megszervezésében (1859), később támogatta Garibaldi Ausztria elleni fegyveres akciójának előkészületeit (1864). Az osztrák–német háború idején felállította a Klapka Légiót, amely azonban már nem vett részt a hadműveletekben (1866).
A kiegyezés után hazatért, Tisza Kálmán balközép párti programjával az Illavai választókerület országgyűlési képviselője.
(A portrékép forrása: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/7a/Klapka_Gy%C3%B6rgy_Marastoni.jpg)