Rövid leírás
Egyetemi hallgató korában jelentős szerepet játszott a reformkori ifjúsági mozgalmakban, majd a forradalom és szabadságharc alatt honvédorvosként szolgált (1848–1849), a bécsi tudományegyetem műtőnövendéke (1851–1852), politikai okok miatt a rendőrség Bécsből kitiltotta (1852), Nagykállóban gyakorló orvos (1852–1861); közben hosszabb szakmai továbbképzéssel egybekötött utazást tett Nyugat-Európában (1857–1858). Nyíregyházán, Szabolcs vármegye főorvosa (1861–1864), egyúttal a vármegyei szegénykórház és az egyesületi kórház főorvosa (1863–1864). A pesti tudományegyetem magántanára (1864–1866), a pesti Szent Rókus Kórház Tífusz Osztálya (1864–1865), ill. Idegkórtani Alosztálya rendelő orvosa (1865–1866). A pesti, ill. a budapesti tudományegyetemen a belgyógyászat ny. r. tanára és az általa megszervezett I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója (1866–1908); közben az egyetem rektora (1886–1887).
A 19–20. század fordulóján kialakuló modern magyar orvostudomány egyik legjelentősebb személyiségeként meghatározó szerepet játszott a magyarországi közegészségügy megteremtésében. A világhírű magyar belgyógyászati iskola megalapítója. Elgondolásai szerint épült fel a budapesti belklinika, ahol a világon elsők között bevezette a modern laboratóriumi, vegyi, bakteriológiai és röntgenvizsgálatokat. Nagy érdemeket szerzett a kórházfejlesztés és a gyógyfürdők fejlesztése területén. Magyarországon, kezdeményezésére indult meg a tuberkulózis elleni küzdelem. Kutatóként elsősorban a mellkasi betegségek gyógyításának kérdéseivel foglalkozott.
(A kép forrása: Wikipédia)