Rövid leírás
Vasútépítő mérnökként Olaszországban élt (1861-től), nevéhez fűződik a liguriai vasutak és a Mont Cenis-i alagút megépítése. A cesenai bányásztársaság (1873–1877), majd egy nápolyi vasút- és hídépítő cég vezérigazgatója (1877–1894), a nílusi acélhidak tervezésével és kivitelezésével európai hírnévre tett szert. Az emigráció egységes vezetése céljából életre hívott Magyar Nemzeti Igazgatóság titkára (1859–1862), később is támogatta az emigrációs mozgalmakat.
Apja halála után hazatelepedett Magyarországra (1894 ősze). Országgyűlési képviselő (Tapolca, 1895–1897; Cegléd, 1897–1914), miután Justh Gyula lemondott javára, a Függetlenségi és ‘48-as Párt elnökévé választották (1895). Kezdeti radikális függetlenségi nézeteit csakhamar feladva konstruktív ellenzéki politikát folytatott, a hagyományos függetlenségi követelések mellett a liberális középrétegek és az agráriusok érdekeinek képviseletét is felvállalva. Támogatta a Bánffy-kormányzat elleni obstrukciót (1898–1899), majd elfogadta Széll Kálmán (1899. febr.), ill. a választójogi reformok fejében gr. Tisza István miniszterelnökségét (1903). A Tisza-kormány házszabály-revíziójának erőszakos keresztülvitele (zsebkendőszavazás, 1904. nov. 18.) után jelentős szerepet játszott az ellenzéki pártok összefogásában, ami az általános választásokon pártja győzelméhez és a Szabadelvű Párt széteséséhez vezetett (1905. jan.–febr.).
A szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságának elnöke (1905–1906), ő terjesztette be a bizalmatlansági indítványt a Fejérváry-kormány ellen (1905. jún. 21.), majd részt vett a kormánnyal szembeni nemzeti ellenállás irányításában. Jelentős szerepe volt az ún. ápr.-i paktum (1906. ápr.) megkötésében, amelyben az uralkodó a közjogi követelések (elsősorban a katonai kérdés) felfüggesztése fejében kormányra engedte a Függetlenségi és ‘48-as Párt vezette koalíciót. A Wekerle-kormány kereskedelemügyi minisztere (1906. ápr. 8.–1910. jan. 17.). Miután az udvarral szembeni egyre lojálisabb magatartása miatt a pártján belül kisebbségben maradt (1909. nov. 9.), lemondott pártelnökségéről, és Negyvennyolcas Függetlenségi (Kossuth) Párt néven híveivel együtt új pártot alapított, amely az 1910. évi választások után ellenzékbe szorult. Az újraegyesült párt társelnöke (1913. jún.–1914), de elhatalmasodó betegsége miatt gyakorlatilag visszavonult a politikai élettől.
(A portrékép forrása:http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/9/91/Kossuth_ferenc.jpg)