Nemzeti Sírhelyek


Kővágó József (1934-ig Küronya József)

Rövid leírás

Kővágó József (1934-ig Küronya József)

 

A Haditechnikai Intézet munkatársaként vízi közlekedési és hídépítési kérdésekkel foglalkozott (1939–1944); közben egy utászszázad parancsnokaként részt vett az erdélyi (1940. szept.) és a bácskai hadműveletekben (1941. ápr.), majd rövid ideig a keleti fronton szolgált. A nyilas hatalomátvétel után (1944. okt. 15–16.) a katonai nemzeti ellenállási mozgalom tagja, Kiss János altábornagy segédtisztjeként részt vett a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága katonai vezérkarának tevékenységében (1944. okt.–nov.). A nyilas hatóságok letartóztatták (1944. nov. 22.), hamarosan szabadon bocsátották és a frontra vezényelték (1944. dec.).

A Budapesti Nemzeti Bizottság, a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja (1945–1947), az FKgP nemzetgyűlési képviselője (Nagy-Budapest, 1945–1947). Miután az FKgP delegáltjaként Budapest alpolgármestere lett (1945. máj.–dec.), őrnagyi rangban szolgálaton kívüli állományba helyeztette magát (1945. máj.). Budapest polgármestereként (1945. dec. 14.–1947. jún.) jelentős szerepet játszott a romokban heverő főváros újjáépítésében, amelyhez a nyugat-európai fővárosok vezetőitől kért segítséget. Az FKgP szétverése, Nagy Ferenc miniszterelnök emigrációba kényszerítése után lemondott polgármesteri tisztségéből (1947. jún. 5.), és visszavonult a politikától. Az Államvédelmi Hatóság letartóztatta (1950. máj. 23.), koncepciós per során életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték (1950. nov. 27.), kevéssel a forradalom kitörése előtt szabadult (1956. szept. 18.). A forradalom idején részt vállalt az FKgP újjászervezésében, a párt ideiglenes intézőbizottságának tagja (1956. okt. 30.), főtitkára (1956. nov. 3), a Fővárosi Nemzeti Bizottság elnöke (tkp. ismét Budapest polgármestere, 1956. nov. 1–3.), a párt elnöki tanácsának tagja (nov. 3–4.).

Az USA-ban telepedett le, ahol nyugdíjazásáig az Atlantic City Electric Company kutatómérnöke (1961–1978). Meghatározó szerepet játszott az emigráció politikai életében, a Magyar Forradalmi Tanács társelnöke (1957-től), s az elsősorban külpolitikával foglalkozó Szabad Magyarország Nemzeti Képviseletének alelnöke. A Magyar Nemzeti Bizottmány helyébe lépő Magyar Bizottság alelnöke (1958–1960). Nyugdíjasként a Stockton College magántanára. A rendszerváltozás után többször Magyarországra látogatott, de politikai szerepet már nem vállalt.

(A kép forrása: Wikipédia)