Rövid leírás
A budapesti Első Magyar Általános Biztosító Társaság tisztviselője (1885–1898), vezértitkára (1898–1910); közben nagy európai utazásokat tett (1890-től). Munkapárti programmal országgyűlési képviselő (Liptószentmiklósi választókerület, 1910–1918). A Pesti Hírlap, a Budapesti Szemle, a Budapesti Hírlap, Az Ujság és a Borsszem Jankó állandó munkatársa. A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1893), másodtitkára (1900–1920).
Lírikusként a népnemzeti iskola képviselője, a népi és a városi hagyományokat igyekezett ötvözni verseiben, amelyek egyúttal politikai programul is szolgáltak. A hivatalos, konzervatív szellemű irodalom egyik mértékadó képviselője, a nemesi és a polgári liberalizmus egyik legjelentősebb személyisége. Legismertebb verse a Karthagói harangok az önkényuralom korának megpróbáltatásait idézte. Szatíráiban Arany János költői tradícióinak folytatója, bírálta a dzsentri léhaságát, az antiszemitizmust és más társadalmi problémákat. A századforduló után általánosabb témájú, hazafias verseket alkotott, majd az I. világháború után visszavonult, romantikus nemzeti eposzokat és verses regényeket írt. Már korán felismerte Ady Endre világirodalmi jelentőségét, komoly szerepet játszott abban, hogy a költő elnyerte Budapest székesfőváros irodalmi díját. Műfordítóként elsősorban kortárs német irodalmat ültetett át magyar nyelvre, többek között Goethe Faustjának modern tolmácsolója.
(A kép forrása: Wikipédia)