Rövid leírás
Szabadfoglalkozású grafikus (1906–1910), Lajta Béla építészirodájának munkatársa (1910–1913); közben díszleteket és jelmezeket készített Bárdos Artúr és Révész Béla Új Színpadának produkcióihoz (1911–1912). A Budapesti Műhely alapító tagja (1913), a Fővárosi Iparrajziskola r. tanára (1913–1918). Az I. világháborúban tüzértisztként frontszolgálatot teljesített (1914–1918), a Tanácsköztársaság idején a Művészeti Direktórium tagja és a József Műegyetem Lakás Tanszéke r. tanára (1919), a bukás után meg kellett válnia katedrájától. A gyomai Kner Nyomda művészeti kiadványainak grafikusa (1918–1928). A II. világháború után az Iparművészeti Főiskola ny. r. tanára és igazgatója (1946–1948).
A 20. századi magyar művészet egyedülállóan sokoldalú, kiemelkedő alkotója. Művészi pályafutását grafikusként kezdte, első díjat nyert A Ház c. folyóirat ex libris pályázatán (1908), majd kiadta Utolsó ábrándok – Melódiák c. grafikai albumát (1908). A KÉVE művészegyesület tagja, kiállítási katalógusainak tervezője (1909–1911). Lajta Béla munkatársaként érdeklődése az építőművészet felé fordult, részt vett főnöke legjelentősebb budapesti épületeinek (budapesti Erzsébetvárosi Bank, Vas utcai kereskedelmi iskola stb.) munkálataiban (1910–1912), majd első önálló feladatként megkapta a budapesti Rózsavölgyi Zeneműbolt kialakítását és berendezését (1912). Első munkája már országosan ismert művésszé tette, a nem várt siker után, az 1910-es évek közepén elsősorban a modern lakáskultúra és lakberendezés bútoraival foglalkozott.
Munkásságának legjelentősebb, legintenzívebb szakasza az I. világháború végén kezdődött, amikor munkakapcsolatba került a gyomai Kner Nyomdával (1918). Az általa tervezett könyvdíszek a magyar könyvművészet világszínvonalú teljesítményei (1918–1927). Formavilága a szecesszióból indult ki, majd a népi díszítőművészet elemeit felhasználva jutott el ahhoz a sajátos stílushoz, amit Kozma-barokknak neveztek. Könyvművészként a könyv minden részletének egységes kialakítására törekedett, s elsősorban fametszetes könyvdíszeket használt.
Bútoraival elsőként ismerte fel, hogy a polgárosodó társadalomban a lakásművészetnek mind nagyobb szerep jut. Jó minőségű anyagokból készült, kézműves jellegű, hagyományőrző, ugyanakkor a használati funkciót előtérbe helyező alkotásai tömeggyártásra is alkalmasak voltak. Megrendelést kapott pl. a híres Thonet cégtől modern bútorok tervezésére (1933), a kivitelezett terveket nagy sikerrel mutatta be a cég budapesti, Váci utcai bemutatótermében.
Belsőépítészként legjelentősebb alkotása a budapesti Magyar Divatcsarnok átépítése (1928), ahol előszeretettel használta fel a korszerű anyagokat (pl. üvegtükör, fém). Kisebb épületei (pl. budai családi házak, bérpaloták, nyaralók stb.) is funkcionalista jellegűek, amelyeknek belsőépítészeti munkáit maga végezte. Említésre méltóak egyéb, különleges grafikai munkái is, amelyek közül a különböző csokoládégyárak számára készített csomagolóanyagai és díszdobozai igen nagy sikert arattak.
(A kép forrása: Wikipédia)