Rövid leírás
A pesti József Műegyetem Ásvány- és Földtani Tanszék tanársegéde (1864–1866), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Ásványtárának segédőre (1866–1869), t. őre (1869–1870), r. őre (1870–1893), igazgatóőrként az MNM vezetője (1893–1901), majd az Ásvány- és Őslénytár osztályigazgatója (1901-től). A pesti kereskedelmi akadémián a természetrajz, az áruisme, a technológia és a geológia r. tanára (1867–1869). A József Műegyetemen az ásvány- és földtan ny. r. tanára (1870–1894); közben az Egyetemes és Vegyészmérnöki Osztály dékánja (1884–1886). A budapesti tudományegyetemen az ásvány- és kőzettan ny. r. tanára (1894–1913).
A magyar leíró ásványtan, ill. a kristályalaktan tudományának egyik megalapítója, nemzetközileg is elismert professzora. Több addig ismeretlen ásványt fedezett fel határozott meg és írt le. Több ásvány tulajdonságait és leírását pontosította, ill. számos magyarországi lelőhely ásványainak körét gazdagította. Kivételes ásványfelismerő képességével nemcsak az ásvány fajtáját, hanem a származási helyét is azonosította.
Ásványtani munkásságán kívül zoológiai, botanikai, valamint őslénytani dolgozatokat is közölt. Muzeológusként, Pulszky Ferenc múzeumigazgató segítségével az Ásványtár számára megszerezte a világhírű, több mint 41 000 darabból álló Lobkowitz-gyűjteményt (a 800 mázsa súlyú és 11 vasúti vagont megtöltő gyűjteményt az MNM 35 000 forintért vásárolta meg, 1870-ben). Megnyerte az ásványtan és a magyarországi természettudományok számára Semsey Andort, aki közel negyven év alatt több mint 1 millió aranykoronával támogatta az MNM Ásványtárát és Őslénytárát. Irányítása alatt az MNM Ásványtára, a 20. század elején a világ egyik legjelentősebb gyűjteményévé vált (az állomány nagy része azonban később, az 1956. évi tűzvészben megsemmisült).
(A kép forrása: Wikipédia)