Rövid leírás
A budapesti VI. kerületi főgimnázium (1908–1914), a budapesti IX. kerületi reálgimnázium r. tanára (1919–1923). A Nyugat munkatársa (1907–1914), az Új Magyar Szemle és az Aurora szerkesztője (1914–1919). Kolozsvárott élt (1923-tól), a helyi Ellenzék c. lap (1923–1929) és az Erdélyi Helikon szerkesztője (1929–1931).
Nyári szabadságát rendszeresen Franciaországban, főleg Bretagne-ban és Párizsban töltötte, az I. világháború kitörésekor Carantec breton faluban tartózkodott (1914. jún.), ahonnan Párizsba ment, de a francia hatóságok, mint ellenséges állam polgárát Périgueux-ba, Noirmoutier szigetére (1914–1916), végül Ile d’Yeu-re internálták (1916). Legismertebb művében, A fekete kolostor (1931) c. memoár- és naplóregényében fogságélményeit örökítette meg, megrázó hitelességgel tiltakozott a háború és minden elnyomás ellen. A két világháború között az erdélyi magyar nyelvű irodalom egyik legjelentősebb szervező egyénisége, a transzszilvanizmus egyik első képviselője. Janovics Jenő színigazgatóval az 1920-as években ún. írói olimpiászokat szervezett, majd gr. Bánffy Miklóssal és br. Kemény Jánossal Kemény marosvécsi kastélyában életre hívták az erdélyi írók nyári Helikon Munkaközösségét (1926).
(A kép forrása: http://ezer100.ro/arckepek/kuncz-aladar/)