Rövid leírás
A breszlaui műszaki főiskola tanársegéde (1931–1933), Hitler és a náci rendszer hatalomra kerülése után elhagyta Németországot és Nagy-Britanniában telepedett le (1933). Az oxfordi Brasenose College tagja és a Clarendon Laboratórium munkatársaként rendkívül alacsony hőmérsékletek létrehozását lehetővé tevő kutatásokkal foglalkozott (1933–1940), a brit atombomba-programban a gázdiffúziós izotópszétválasztás kutatója (1940–1941), majd az USA-ban az ún. Manhattan-program tud. munkatársa (1941–1944). A New York-i Columbia Egyetem (1944–1946), az Oxfordi Egyetem tud. munkatársa (1946–1960), egy. docens (1960–1967), kutatóprofesszora, majd emeritusz professzora (1967–1975). A Brit Villamosellátási Tanács tagja (1960–1979). A londoni Royal Society tagja (1956), alelnöke (1965–1967).
Alacsony hőmérsékletek fizikájával, új hűtési technikák kidolgozásával foglalkozott. Új mágneses hűtési eljárásával néhány századfoknyira megközelítette az abszolút nulla fokot, majd az általa kidolgozott eljárás továbbfejlesztésével, az ún. nukleáris hűtéssel (adiabatikus lemágnesezés) egymilliomod fokra sikerült megközelíteni az abszolút nulla fokot (1956). Az új hűtési technikákat felhasználva vizsgálta alacsony hőmérsékleten az anyagok viselkedését, több új szupravezető anyagot fedezett fel. A főzés közben végbemenő fizikai folyamatokat is tanulmányozta, előadásokban és írásokban népszerűsítette a tudomány konyhaművészeti hasznosítását. Tudománytörténeti tevékenysége is jelentős.
(A kép forrása: http://titan.physx.u-szeged.hu/modszertan/jatsszunk_fizikat/kurti/kiiras.html)