Rövid leírás
A pesti Angol–Magyar Bank tisztviselője, majd a Könyvviteli Osztály főnöke (1870–1876), a Magyar Általános Földhitel Rt. munkatársa (1876–1879), igazgatója (1879–1881), a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatóságának tagja (1881-től), vezérigazgatója, majd elnöke (1882-től). A Tanácsköztársaság idején fogságba, majd kórházba került, ahonnan a Hatvanyak birtokára, Nagysurányba szökött (1919). A Csacai (1893–1896), a Miskolci választókerület szabadelvű országgyűlési képviselője (1896–1901). Magyar kir. udvari tanácsos (1900-tól), a Főrendiház örökös tagja, a pénzügyi, közgazdasági és közlekedésügyi bizottság, ill. a delegáció tagja (1905–1918); valódi belső titkos tanácsos (1911-től). Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának tagja. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke (1893–1920), t. elnöke (1920–1921).
Jelentős gazdaságpolitikai, kereskedelmi és ipari érdekképviseleti tevékenységet folytatott, alapvető tevékenységet fejtett ki az Osztrák–Magyar Monarchián belül a két ország közötti gazdasági viszony rendezése, kereskedelmi és vámszerződések előkészítése, ezzel összefüggésben a magyarországi ipar fejlesztése, a kereskedelmi szabadság védelme és a fővárosi kereskedelem támogatása terén. Nevéhez fűződik a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank új szemléletű, tőkeelvű, univerzális pénzintézetté való átalakítása. Részt vett számos nagy iparvállalat létrehozásában, az I. világháború idején a hadigazdálkodás megszervezésében (Heinrich Ferenccel). Közgazdasági szakirodalmi és szociálpolitikai tevékenysége is jelentős.
(A kép forrása: Wikipédia)