Rövid leírás
Tanulmányai idején már a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület mentőápolója és segédtisztje (1904–1909), mentőorvos tisztje (1909–1912), egyúttal a budapesti Szent Rókus Kórház Fül-orr-gégegyógyászati Osztálya gyakornoka (1909–1911), az Országos Munkás Betegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztár VII. kerületi betegsegélyező pénztárának segédorvosa (1911–1912). A Cunard Line hajózási társaság Carpathia óceánjáró kivándorlóhajójának hajóorvosa (1912. márc.–ápr.). Az I. világháború idején katonaorvos, zászlósként szolgált (1914–1918), az összeomlás után a Budapesti Egyesített Városi Vasutak (BEVV, 1918–1922), ill. a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (BSzKRT) üzemorvosa (1922–1934). Nyugdíjaztatása után fül-orr-gégészeti magánrendelőjét vezette (1934–1940).
Mindössze két hajóúton vett részt a Carpathián: első alkalommal a hajó a Fiume–Trieszt–Messina–Palermo–Nápoly–Gibraltár–New York útvonalon haladt (1912. márc. 29-én kötött ki New Yorkban, 725 emberrel a fedélzetén). A visszaút során már Európába jártak, amikor a Carpathia (kapitány: Arthur Henry Rostron) fogadta a konkurens hajózási vállalkozás, a White Star Lane, óceánjárója, a Kék Szalag elnyeréséért indult Titanic vészjelzéseit (1912. ápr. 15-én, éjjel fél egy előtt öt perccel). Lengyel Árpád a III. osztályon, a fedélközben szolgált, mint hajóorvos, ám az orvosok közül egyedül neki volt tapasztalata a mentésben. Ő irányította a Titanic mentőcsónakjaiból a Carpathiára menekített emberek orvosi ellátását és felügyeletét: több mint 700 embert látott el a hajóút során. Legtöbben sokkos állapotban voltak, 42 embert műteni kellett, ezek többsége a süllyedő hajóról vetette magát a mélybe, ill. sokan voltak a mentőcsónakba sem fértek be, ezért órákat úsztak a jéghideg vízben. A Titanic tragédiája és az átélt sokkoló élmények hatására Lengyel Árpád soha többé nem szállt tengerre.
(A kép forrása: https://mult-kor.hu/20130127_lengyel_arpad_aki_a_titanic_utasait_mentette)