Rövid leírás
A századforduló szellemi emancipációt hirdető nőtípusának egyik jellegzetes képviselője, a 20. század egyik legsokoldalúbb művészegyénisége, képző- és iparművészeti tevékenysége mellett fontos költői, írói és tanári munkássága is. Első versei Hatvany Lajos révén jelentek meg a Nyugatban, majd a Nyolcak képzőművészeti csoporttal került kapcsolatba, és baráti szálak fűzték a Huszadik Század köréhez, ill. a Vasárnapi Kör tagjaihoz.
Életművének korai szakaszát a népművészeti, elsősorban a matyó kultúra hagyományaiban gyökerező grafikai és textiltervezői munkák fémjelzik. Hírnevét az 1910–1920-as években készült, sajátos varázsú meseképek, hímzések és könyvborítótervek alapozták meg. Alkotásai egyaránt a népi motívumokból építkező, jellegzetesen magyar szecessziót képviselték. Körtvélyesből eredeztetett motívumkincse növényi ornamensekből, összekapaszkodó állatokból tündéri környezetet sugalló kompozíciókat alkotott. Hímzéstervein kehelyszerű edényekben, karcsú vázákban gazdagon burjánzó, egzotikus virágcsokrok zsúfolódnak.
Lírával átszőtt meseillusztrációin, enteriőrjein dinamikus vonalakkal, perspektivikus és síkszerű ábrázolás együttes jelenlétével teremtett stilizált térhatást. Merész, érzékeny színösszeállításai mezőkövesdi paraszthímzések színvilágát idézik. Erősen stilizált, dekoratív formái, ornamensei késő szecessziós hatást mutatnak. Az önkifejezés lehetőségét leginkább a díszítőművészetben és a mesében, valamint lírájában találta meg, amelyek mindegyikében sajátos álomszerű világot teremtett.
Önéletrajzi regényében kor- és művelődéstörténeti emlékeit örökítette meg (Kezdetben volt a kert, 1966). Műveit maga illusztrálta. 1945 után az elsők között foglalkozott idegbetegek művészterápiás gyógyításával.
(A kép forrása: Wikipédia)