Rövid leírás
Az innsbrucki egyetem Orvosi Vegytani Tanszéke magántanára (1875–1881), az Állami Borvizsgáló Állomás, az Állami Vegykísérleti Állomás, majd az ebből megszervezett Országos Chemiai Intézet alapító igazgatója (1881–1902). Az Állatorvosi Tanintézetben a vegytan előadó tanára (1879–1887), c. ny. rk. (1887–1900), ny. rk. tanára (1900–1902). A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1887–1902), a közegészségtan ny. rk. tanára és a Közegészségtani Intézet igazgatója (1902–1926) és az Orvostudományi Kar dékánja (1908–1910).
A 20. századi magyarországi közegészségtani kutatások kiemelkedő személyisége, korszakos, iskolateremtő egyénisége. Tudományos pályafutása kezdetén általános szervetlen és analitikai kémiai kutatásokkal foglalkozott, majd érdeklődése fiziológiai és orvosi vegytani és orvosi fizikai kérdések felé fordult. Fehérjekimutatási eljárása Liebermann–Burchart-próba néven vált ismertté. Élelmiszer-kémiai kutatásai során vizsgálta a borok vegyi összetételét és a borhamisításokat. Nemzetközileg is jelentős eljárásokat dolgozott ki az élelmiszerek tápanyagtartalmának meghatározására és – a világon az elsők között – az élelmiszer-szennyeződések kimutatására. Világszínvonalú eredményeket ért el továbbá az immunkémiában azzal, hogy elsőként modellezte az immunreakciókat, ill. kémiai elméletet dolgozott ki az immunreakciók specifitásának értelmezésére.
(A kép forrása: http://baratikor.semmelweis.hu/galeria/page.php?id=172)