Rövid leírás
Képzőművészeti ismereteire többéves itáliai és közel-keleti tanulmányútjai során tett szert.
Sopronban portréfestészetből élt (1850–1852), gr. Károlyi István fóti kastélyában alkotott (1852–1854), hosszabb itáliai tanulmányútja során egy ideig id. Markó Károly tanítványa is volt (1854–1858), majd gr. Károlyi István támogatásával bejárta a Közel-Keletet (Egyiptomot, Libanont, Szíriát és Palesztinát, 1858–1861).
Hazatérése után a Magyar Nemzeti Múzeum képtárőre (1861-től). Markó Károly követői közül az egyik legismertebb művész. Stílusát a romantikus akadémizmus jellemzi, hazai tájképeivel sikeresen szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Szentföldi tartózkodása több jelentős bibliai témájú művét (Názáreth, 1859; A Szent Család menekülése, 1861) is megihlette, e képeit az orientalista romantizmussal illetik.
(A kép forrása: Wikipédia)