Rövid leírás
Önálló alkotó művész (1890-től), az Állami Kerámia Iskola vezetője (1913-tól).
Festőnek tanult, majd a 20. század elejének egyik legjelentősebb magyar szobrászaként, az akadémikus hagyományokat elhagyva, Rodin nyomán a magyar impresszionista szobrászat úttörőjévé vált. Első művei zsánerfigurák (Kárász, Csirkés lány, Árvák) és aktok (Éva, 1897; Ádám és Éva, 1898). Kisplasztikák mellett szívesen készített portrékat (Leányka, 1900; Rippl-Rónai József, 1900; Iványi Grünwald Béla, 1901; gr. Széchenyi Gézáné és fia, 1904; br. Orczy Istvánné, arckép-dombormű, 1905), amelyek nagy mintázó tehetségről és a felületi dinamika iránti érzékenységről árulkodnak. Történelmi emlékszobrai közül kiemelkedik a Ferenc József megrendelésére készült és nagy vihart kavart, Anonymusról készült, arc nélküli szobor (1903). Visonta számára Kossuth-szobrot (1906), Szegednek Erzsébet királyné-szobrot készített (1907). Díszítőművészetéből kiemelkednek az Országház számára készült szobrai. Modern hangvétel, plasztikus mozgalmasság érvényesült egyházművészeti alkotásain (Krisztus sírbatétele, relief, 1913) és sírszobrain is. Kerámiái is jelentősek, Angyalföldi Műhely néven kerámiamanufaktúrát hozott létre A Zsolnay-gyár közreműködésével készült, szecessziós ihletésű kisplasztikái jelentős nemzetközi kiállításokon arattak sikert.
(A kép forrása: Wikipédia)