Rövid leírás
Nyitrán arcképfestéssel foglalkozott, és illusztrációkat készített a Magyar Genius c. folyóirat számára (1892-ig). Olaszországban telepedett le, Nápolyban, majd Rómában élt, a Pesti Napló állandó olaszországi munkatársa, egyúttal bejárta Firenzét, Milánót, Torinót, Velencét és Szicília északi részét (1892–1896). A magyarországi egyházpolitikai küzdelmek idején Rómából tudósította lapját a fejleményekről (1894–1895), Kossuth Lajos halálakor Turinban tartózkodott, ahonnan naponta több híres táviratot küldött haza.
Hazatérése után Budapesten, a Pesti Napló belső munkatársa, a külföldi és képzőművészeti rovat vezetője (1896 tavaszától), de rövidesen az egész szerkesztőséggel együtt ő is kilépett (1896), az általuk megalapított Budapesti Napló munkatársa, politikai vezércikkírója és képzőművészeti rovatának szerkesztője (1896. aug.–1914), egyúttal az Új Idők szerkesztőségi munkatársa is (1896–1914). A Magyar Képzőművészeti Főiskola ny. r. tanára (1914–1936); igazgatója (1920–1921), ill. rektora (1921–1922). Országgyűlési képviselő, a Felsőház tagja (1927–1932). A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1924), Az MTA Képzőművészeti Bizottsága meghívott tagja (1933–1944). A Művészet c. folyóirat alapító szerkesztője (1902–1918).
A 20. századi magyar művészettörténeti kutatások egyik legjelentősebb személyiségeként magyar és egyetemes művészettörténettel foglalkozott. Korszak-monográfiáiban elsőként szintetizálta a magyarországi művészetek történetét, népszerű írásaival, a legfontosabb alkotókat bemutató munkáival alapvetően hozzájárult a művészettörténet széles körökkel való megismertetéséhez.
(A kép forrása: Wikipédia)