Rövid leírás
Jogásznak készült, a pozsonyi jogakadémián tanult, amikor a forradalom alatt bevonult a honvédseregbe. A szabadságharc bukása után bujdosott, majd Pécsett patvarista. Miután megismerkedett Pósa Gusztávval csak a festészettel foglalkozott.
Első képei az akadémikus bécsi történeti festőiskolát követték, párizsi tartózkodása idején azonban megismerkedett a modernebb történeti festészeti hagyományokkal (1850-es évek). Párizsban készített művei a magyar romantikus történeti festészet első nagy jelentőségű alkotásai (Zrínyi Péter, a fogságban, 1857; Zrínyi Miklós arcképe, 1858; Zách Felicián, 1858). A hazafiúi érzelem fenntartására szinte kizárólag a magyar történelem hősi és tragikus eseményeit örökítette meg. Legismertebb képe, Hunyadi László siratása hatalmas sikert aratott a Pesti Műegylet 1859. évi kiállításán.
Hazatérése (1870) után sorozatos kudarcok érték, a történeti pályázatra beadott műveit nem támogatták, a hazai kritika élesen támadta újabb műveit (Petőfi halála, 1875; Az ónodi országgyűlés, 1879). A bírálatok hatására szinte teljesen felhagyott a művészettel csak néha készített egy-egy képet.
(A portrékép forrása: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/95/Madar%C3%A1sz_Viktor_%C3%B6narck%C3%A9p.jpg)