Rövid leírás
A kolozsvári tanítóképző intézet hitoktatója (1912–1915), Vajdakamaráson lelkész, Sárospatakon (1917–1918), majd Kolozsváron teológiai tanár (1918–1921). A kolozsvári Teológia Fakultás igazgatója (1921–1924), az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese (1922–1926), majd püspöke (1926– 1936). Püspökként és a román szenátus tagjaként egyaránt küzdött az erdélyi magyarság politikai és kulturális jogaiért. Magyarországra települt (1936). A Debreceni Református Teológia tanára (1936–1951). A Református Szemle szerkesztője (1921–1925).
Egyházi és pedagógiai tárgyú írásai nagy hatást fejtettek ki. Az 1920-as években Ady Endre körül kibontakozott vitában a költő mellett foglalt állást (Magyar fa sorsa. A vádlott Ady költészete, 1927). Ebben a művében és más tanulmányköteteiben a reális történelemszemlélet, a megváltozott helyzethez való tudatos alkalmazkodás programját hirdette meg a kisebbségi magyarság számára. A hatóságok zaklatása miatt Magyarországra távozott. Szépíróként számos történelmi regényt és elbeszélést jegyzett.
(A kép forrása: http://ezer100.ro/arckepek/makkai-sandor/)