Rövid leírás
Az Újhold társszerkesztője (1946–1948), a Népszava (1948–1950), majd a Népművelési Intézet munkatársa (1950–1954). 1949-től csak ifjúsági regényei jelenhettek meg. A Magyar Rádió számára dramaturgiai munkákat végzett, gyermekhangjátékokat írt, vidéken irodalmi előadásokat tartott. Szabadfoglalkozású író (1954-től). Az 1980-as évektől a kortárs magyar irodalom legelismertebb alkotói közé tartozott. Első novelláját (Bogár, 1937) Schöpflin Aladár közölte a Tükör c. folyóiratban.
Első alkotói korszakában (1949-ig) írt regényei életrajzi emlékekből, gyermek- és ifjúkorában megélt élményekből táplálkoznak, jellegzetes nagyvárosi helyszíneket villantanak fel (A csőszház, 1943; Francia kulcs, 1948; A huszonegyedik utca, 1948); a külvilág, a nagyváros életét epizódok laza láncolatában ábrázolja, alakjai a Külső-Józsefváros jellegzetes figurái, bódésok, csavargók, akiknek fő létélménye a magány és a cselekvésképtelenség, s életüket az itt realitásának szorításában és a máshová való elvágyódás bűvöletében élik. Mándyt nem a valóság tárgyilagos történései érdeklik, műveinek lényegét inkább hangulatok, általános létélmények megfogalmazása adja. A politikamentes irodalom eszméjének tudatos vállalása az oka annak, hogy 1949-ben, a kommunista hatalomátvétel után, az Újhold szerzőgárdájának más tagjaival együtt hallgatásra kényszerült.
Jellegzetes műfaja a hagyományos értelemben vett, cselekményes ifjúsági regény, pl. a szerzőt a magyar gyermekirodalom élvonalába emelő Csutak-történetek. Új novelláskötetében (Idegen szobák, 1957) a Teleki téri bódésok világa, a Józsefváros jellegzetes alakjai mellett megjelentek az 1950-es évek kallódó értelmiségi hősei. A korábbi lírai alaphangot felváltotta az érzelemmentes, gyakran ironikus ábrázolási mód, jellemzővé vált az erős megjelenítő erejű, sűrítéseket, vizuális és filmszerű technikákat alkalmazó írástechnika. Az 1980-as években írt műveiben megfigyelhető a tárgyak antropomorfizálására való törekvés; írásaita tárgyak, helyszínek szervezik, amelyek önálló történeteket, akár egész életutat magukba sűrítő entitásként jelennek meg az írói világban (Bútorok, 1980; Tájak, az én tájaim, 1981). Mándy Ivánt sajátos, a hagyományos elbeszélő technikákat meghaladó, a film, az intertextualitás, a líraiság eszközeit felhasználó írásmódja miatt a novella megújítójaként tartják számon.
(A kép forrása: Körkép című antológia (1982), a kép köteten belüli sorszáma:18, szerző: Csigó László fotóművész)