Rövid leírás
Nemesi származása szegénységben élt, nyugtalan, misztikumra fogékony egyéniség volt. A kritikai és lírai realizmus legnagyobb magyar képviselői közé tartozik. Életműve két fő témakört ölel fel: a táj-, ill. az emberábrázolásokat, amelyek azonban sohasem jelennek meg együtt alkotásain. Az 1870-es évek közepén festett tájképein a barbizoniak, különösen Jean-Baptiste Camill Corot hatása érződik. 1892-ben Máramaroson tájképvázlatokat készített Feszty Árpád készülő körképéhez. A századforduló idején tett utazásai alatt készült képeit ismét sötét színárnyalatok, a melankolikus fény–árnyék hangulatok jellemzik, amelyek csak az 1910-es évek elején született alkotásain látszanak oldódni. Az érintetlen, ősi jellegű tájakat kedvelte, a Felvidék, a Kárpátok hegyeit, erdőit és az Alföld mocsaras, lápos vidékét. Barangolásai során számtalan tanulmányt készített, amelyekből azután műtermében hozta létre kompozícióit.
Az I. világháború előtt festett figurái, csavargóképei a nyomorúság áldozatait örökítik meg, rembrandti mélységű lélekábrázolásait, látomásos figuráit sokszor csak homályos vonalakkal, felesleges külsőségek elhagyásával jelzi. Az I. világháború kitörése után, 62 éves korában, önként jelentkezett a frontra, harctéri rajzoló, hadifestő lett, bejárta a galíciai, szerbiai, dél-tiroli frontokat. Ettől kezdve élete végéig a háború borzalmai, az emberi kiszolgáltatottság voltak témái.
Bécsben hunyt el, halála után 47 évvel hamvait hazahozták, s a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.
(A kép forrása: Wikipédia)