Rövid leírás
A nagyváradi Szabadság (1895–1897), a budapesti Magyar Szó (1900–1901), a Pesti Napló munkatársa (1901–1910). Novellái a Vasárnapi Újságban, az Új Időkben, a Pesti Naplóban, karcolatai az Ország–Világban jelentek meg. A Bonbonniére Kabaré konferansziéja (1907–1908), a Modern Színpad vezetője (1908–1913). Az Est, majd a Budapesti Hírlap munkatársa (1914–1921), a Gresham (1921–1923), a Pesti Kabaré igazgatója (1923–1924), a Terézkörúti Színpad társigazgatója (Salamon Bélával, 1924–1929), az Újság belső munkatársa (1930–1938). Utolsó éveiben a Nyugat Baráti Köre előadóestjeinek vezetője.
A budapesti Tarka Színpadon dalszövegeivel tűnt fel (1901), a Bonbonniére Kabaréban Nádas Sándortól vette át a konferanszié szerepét (1907–1908). Félszeg gesztusai, akadozó előadásmódja ellenére új, dinamikus stílust honosított meg, közvetlen kapcsolatot alakított ki a közönséggel, magánszámaiban a napi politikai aktualitások, paródiák, rögtönzések, panamák, hazugságok leleplezése, célzások egyaránt helyet kaptak. Modern Színpad néven megalapította és vezette (1908–1913) az első mai értelemben vett magyar kabarét; szellemes, merész konferanszaiban radikálisan bírálta a közélet visszásságait.
Íróként számos regénye, novelláskötete és humoros munkája jelent meg. Vígjátékait szívesen és sikerrel játszották a fővárosi színházak. A zseni c. tragikomédiája elnyerte a Voinich-díjat, A vasáros c. darabjával nyitották meg a Belvárosi Színházat (1926). A sakkjáték őrültje (1909) c. film rendezője, A 300 éves ember (1914) c. film társszerzője. A hazai vidéki életről szóló regényeit (A Geődhyek, Apostol a Hódságon, A birsai vándorforrás) realista ábrázolásmód és könnyed elbeszélő stílus jellemzi. Memoáríróként is jelentős; párizsi útjáról hazatérve megírta élményeit, majd ifjúkori nagyváradi emlékeit, végül A kabaré regényét, amely önéletrajz, műfajtörténet és kulturális dokumentumanyag sajátos ötvözete.
(A portrékép forrása: Magyar Színházművészeti Lexikon ; http://mek.oszk.hu/01900/01905/html/cd8/kepek/c3231szkk149.jpg)