Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem Kórbonctani Intézete gyakornoka (1909–1912), a II. sz. Sebészeti Klinika műtőnövendéke (1912–1914), a III. sz. Sebészeti Klinika gyakornoka (1914–1916), egy. tanársegéde (1916–1921); közben az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített, majd a margitszigeti tartalékkórház vezető sebész orvosa (1915–1918), Belgrádban ezredorvos (1918), ill. a szolnoki tartalékkórház vezetője (1919). A Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Sebészeti Klinika egy. tanársegéde (1921–1927) és magántanára (1923–1927).
A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a sebészet ny. r. tanára és a Sebészeti Klinika igazgatója (1927–1945); közben az Orvostudományi Kar dékánja (1937–1938). Csilléry András nyilas kormánybiztos fenyegetése ellenére sem volt hajlandó csatlakozni a Németországba távozó professzorokhoz, helyette a budapesti lipótmezői elmegyógyintézetben berendezett sebészeti osztályon gyógyított (1945. jan.–ápr.). A II. világháború után internálták, majd néhány hónap múlva szabadon engedték (1945. jún. 15.). A Pécsi Tudományegyetemen ismét a sebészet ny. r. tanára és a klinika igazgatója (1945–1947).
A 20. századi sebészet egyik legjelentősebb magyarországi személyiségeként elsősorban végtag- és gasztroenterológiai sebészettel foglalkozott. Magyarországon ő végezte el az első combnyakszegezést (Pécs, 1932), elsőként operált sikeresen egy ún. páncélszíves beteget (1939), elsőként végzett tüdősebészeti műtéteket.