Nemzeti Sírhelyek


Ortutay Gyula

Rövid leírás

Ortutay Gyula

 

A Magyar Rádió tisztviselője és az Irodalmi Osztály helyettes vezetője (1935–1944. A szegedi Ferenc József Tudományegyetem, ill. a Szegedi Tudományegyetem magántanára (1940–1945), c. ny. rk. tanára (1945–1946), a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. az ELTE BTK-n a néprajz ny. r. tanára (1946–1951), a Folklór Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1951–1968); közben az egyetem rektora (1957–1963), c. egy. tanára (1963-tól). A Magyar Központi Híradó Rt. elnöke (1945–1947), vallás- és közoktatásügyi miniszter (1947. márc. 17.–1950. febr. 25.), a Múzeumok Országos Központjának vezetője (1950–1952), az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának igazgatója (1967–1978). A Magyar Tudományos Tanács társelnöke (1948–1949). Az MTA I. Osztálya titkára (1967–1970), elnöke (1970–1973). A Magyar Néprajzi Társaság elnöke (1949–1978). A TIT elnöke (1964–1978). A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság társelnöke (1946–1948). A Magyarságtudomány (1935–1937), az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény szerkesztője (1940-től), a Folia Ethnographica társszerkesztője (1946–1950), az Ethnographia (1949–1956), az Acta Ethnographica (1950–1978), az MTA I. Osztálya Közleményei főszerkesztője (1968–1978).

Az FKgP polgári tagozatának vezetője, a párt közművelődési bizottságának elnöke (1943–1944), a párt művelődési és oktatási programjának elkészítője (1944). Az ország német megszállása után a fegyveres ellenállási mozgalom tagja (1944–1945), részt vett a Görgey-zászlóalj megalakításában, és kapcsolatban állt Bajcsy-Zsilinszky Endre körével. A II. világháború után részt vett az FKgP újjászervezésében, az ideiglenes országos vezetőség kulturális bizottságának elnöke és fővárosi központi kulturális osztályának vezetője (1945. febr.–aug.). Az FKgP Országos Intéző Bizottságának tagja (1945. aug.– 1946), a párt balszárnyának tagjaként szorosan együttműködött az MKP-vel. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1944–1945), majd nemzetgyűlési, ill. országgyűlési képviselő (1945–1958), az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke (1970–1978). A HNF főtitkára (1957–1964), alelnöke (1964–1978). Az Elnöki Tanács tagja (1958–1978).

Vezető szerepet töltött be a magyarországi néprajztudományban. Kezdeti irodalomtörténeti érdeklődése után figyelme a magyar népi kultúra felé fordult, a népmese és a népballada vizsgálatával foglalkozott A mesemondó személyiségére nagy figyelmet fordító népmesekutatásaival nemzetközileg is elismert magyar folklorisztikai iskolát alapított.

 

(A kép forrása: Wikipédia)