Rövid leírás
Budapesten joggyakornok (1908–1912). Már egyetemista korában részt vett polgári radikális baloldali szervezkedésekben, a Galilei Kör alapítója és első elnöke (1908–1909), majd a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesülete egyik alapítója és főiskolai tagozatának megszervezője (1910-es évek). A Szabadgondolat c. lap munkatársa (1912–1913), szerkesztője (1913–1914), az Országos Radikális Párt alapító tagja (1914. jún.). Az I. világháborúban az orosz fronton szolgált (1914–1917), súlyos depressziója miatt hadirokkantként leszerelték (1917).
Támogatta és tevékenyen részt is vett a polgári demokratikus forradalomban (1918. okt.), de a Tanácsköztársaságot elutasította, a proletárdiktatúra kikiáltása után menekülnie kellett, Jászi Oszkár támogatásával Bécsben telepedett le (1919). A Bécsi Magyar Ujság munkatársa (1920–1924), az Oesterreichische Volkswirt külpolitikai szerkesztője (1924–1933). A szélsőjobboldal előretörése után Angliába költözött (1933; angol állampolgár: 1940), az Oxfordi Egyetemen a gazdaságtörténet meghívott előadó tanára (1933–1945); közben hosszabb előadókörutat tartott az USA-ban (1935 és 1936), majd részt vett az Oxfordi Egyetem által szervezett munkásoktatásban (1937-től). A Vermonti Egyetem (USA) vendégtanára (1940– 1943), uo. a Rockefeller-alapítvány ösztöndíjasa (1941–1943). A II. világháború idején gr. Károlyi Mihály londoni körének tagjaként meghatározó szerepet játszott a magyar demokratikus emigráció politikai tevékenységében. A New York-i Columbia Egyetemen a gazdaságtörténet professzora (1947–1953).
(A kép forrása: Wikipédia)