Nemzeti Sírhelyek


Pór Bertalan

Rövid leírás

Pór Bertalan

 

Müncheni tanulmányai után festett naturalisztikus önarcképével nagy sikert aratott az 1901 tavaszi budapesti nemzetközi kiállításon, s megkapta a Harkányi-féle ösztöndíjat, amellyel Párizsba ment. Hazatérése (1903) után számos arcképpel szerepelt a Műcsarnok kiállításain. A MIÉNK csoport tagja (1908), s kezdettől részt vett a Nyolcak tevékenységében (1908–1914); a művészcsoport utópisztikus, világmegváltó, társadalomátformáló elképzeléseit Kernstok Károllyal együtt öntötte a legtisztább, leghatásosabb formába. Festészetére a reneszánsz freskó, a müncheni hagyományok, a naturalizmus és a szecesszió szimbolikus kifejezésmódja gyakorolta a legnagyobb hatást. Monumentális, sokalakos, szimbolikus kompozíciókat festett (Vágyódás tiszta szerelemre, 1909–1910; freskó, Budapest, Népopera, [ma: Erkel Színház], 1911).

Az I. világháború idején ún. frontrajzoló volt; a feldúlt világot ábrázoló litográfiáiból 1918-ban Brüsszelben albumot adtak ki. A Tanácsköztársaság idején a Festődirektórium tagja, közben toborzóplakátokat készített, a bukás után emigrációba kényszerült. Csehszlovákiában különös, feszült hangvételű tájképeket festett. 1936-ban a Szovjetunióban járt, majd Párizsban élt és alkotott (1938–1948). Főként szimbolikus értelmű, expresszionista állatrajzokat készített, kedvelt témája volt a bikamotívum. Hazatérve jelentős szerepet játszott a hazai szocialista művészet kialakításában. Emlékkiállítását az MNG-ben rendezték meg (1966).

 

 

(A kép forrása: https://cultura.hu/kultura/por-bertalan-vilaga/)