Rövid leírás
A pozsonyi országgyűlés joggyakornoka (1833–1835), Sáros vármegye aljegyzője (1835-től) és a vármegye országgyűlési követe (1839–1840). Az 1840-es években a reformellenzék egyik ismert képviselője, a Pesti Hírlap és az augsburgi Allgemeine Zeitung állandó munkatársa. A forradalom és szabadságharc idején a Pénzügyminisztérium (1848. ápr.–máj.), a király személye körüli minisztérium államtitkára (1848. máj.–nov.), az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja és ideiglenesen a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium mb. vezetője (1848. nov.–dec.). Külföldre távozott, ahol a magyar kormány képviseletében sikertelenül próbálta megnyerni az angol kormány támogatását, de nagyszabású sajtókampánnyal sikerült a forradalom ügyének megnyernie az angliai közvéleményt (1849).
A forradalom bukása után Londonban maradt és jelentős szerepet játszott a magyar emigráció életében, elkísérte Kossuth Lajost angliai és amerikai körútjára (1851–1852). Torinóban telepedett le, a Daily News itáliai tudósítója és a magyar emigráció képviselője az olasz kormánynál (1860–1866). Hazatérése után kormánypárti programmal a Szentesi, majd a Szécsényi választókerület országgyűlési képviselője (1877–1897). A Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója (1869–1894).
Az MTA I. Osztályának (1870–1882), II. Osztályának elnöke (1886–1895); az MTA másodelnöke (1895–1897). Az MTA Archaeológiai Bizottsága elnöke (1875–1897). A Kisfaludy Társaság (r.: 1847), a Petőfi Társaság tagja (alapító r.: 1876). A Magyar Történelmi Társulat másodalelnöke (1879–1889), első alelnöke (1889–1897). Az Országos Képzőművészeti Tanács alelnöke.
(A kép forrása: Wikipédia)
Irodalom
Pulszky Ferenc szombatjai
Pulszky Ferenc múzeumigazgató minden szombaton estélyre gyűjtötte össze vendégszerető otthonában a fővárosi tudományos, írói és művészeti körök kitűnőségeit. Ezek a Pulszky-féle szombat esték az 1870-es években a pest-budai társasélet színfoltjaivá váltak, „sikk“ volt összegyűlni a Pulszky-család házi tűzhelye körül, férfitársaságban megvitatni a „köz- és magándolgok“ állását, hölgytársaságban bemutatni az angol és francia divatlapok kosztümös újdonságait, a „vegyes salonban“ pedig tájékozódni a hazai literatúra jelesei által először előadott rövidebb-hosszabb beszélyekről.
Pulszky Ferenc emigráns magyar politikus az 1860-as évek elején Itáliába költözött, ahol több állomás után végül családjával Firenzében telepedett le, ahol egy hatalmas villát bérelt. A családfőnek végre lehetősége nyílt egyre gazdagodó műtárgy- és könyvgyűjteményének elhelyezésére, valamint arra, hogy házuknál nagyobb vendégsereget is fogadhasson. A „flórenci“ szombat estéknek egyre nagyobb híre kerekedett: világhírű művészek és tudósok mellett egyszerű magyar turisták is tiszteletület tették a házigazdánál és „garibaldiánus“ bajtársainál, melyeknél soha sem hiányzott a jó zene, az előkelő hölgykoszorú és a művelt társalgás.
Pulszky Ferenc diplomata Londonban nem maradt társaság nélkül. Mint a magyar forradalom lelkes „ágense“ az angol fővárosba költözése után nemsokára, az 1850-es évek elején, a világváros társas életének népszerű szereplője lett. Kezdetben magyar barátait látogatta végig, majd sorra megnyíltak előtte az angol notabilitások szalonjai is. Végül szokásba jött, hogy szombatonként az estéket otthonában, egyre nagyobb társaságban töltötte el, ahol az aktuális politikai helyzetről, egy új revolúció lelkes „plánumáról“ váltottak eszmét a szép számban egybegyűltek. A házigazda ajtaja mindenki előtt nyitva volt: a Londonba tévedt ifjú forradalmár-jelölt éppoly‘ lelkes fogadtatást nyert, mint a sokat tapasztalt emigráns hazafi vagy az új magyar abszolutizmust elutasító angol liberális világfi.
Pulszky Ferenc ügyvédet 1848. április 29-ével, szombattól, az első felelős magyar kormányban Kossuth Lajos mellett pénzügyi államtitkárnak nevezték ki, majd Esterházy Pál, a „király személye körüli miniszter“ mellett szintén államtitkári rangban tevékenykedett. Szeptember 9-étől, szombattól pedig a „király személye körüli minisztérium“ adminisztratív vezetője lett (1848 december 30-ig, szombatig). Aztán az újévben Kossuth Londonba küldte, hogy minél több támogatót szerezzen a magyar függetlenségnek.
Cselfalvi és lubóczi Pulszky Ferenc Aurél 1814. szeptember 17-én született Eperjesen. Szerintem tudják, hogy mely napon.