Nemzeti Sírhelyek

A hír-mondó

„Amióta a villamossági kiállítás esténként is megtekinthető, nagy néptömeg van folyton a dalműtelefon körül. Határozott időre bocsáttatik be 16–16 ember a terembe, ahol ugyanannyi készülék van felállítva. Mindenki egy-egy telefonhoz ül, füléhez tartja a két hallgatót, s e pillanatban, mintha csak varázssipka lenne a fején, oly sajátságosan bűvöltetik át egy egészen más világba. … Két perc múlva azonban hirtelen megszakad az előadás, mit sem hallunk. Bámulva ébredünk a bűvös álomból, a varázssipkát lehúzzák fejünkről, s a villanyfolyam elzáratik. Udvarias teremőr figyelmeztet, hogy a mi élvezetünkre kiszabott két perc lejárt, más csoport következik a sorban. … Vajon nem lehetne-e kitalálni – sóhajtott fel egy balettkedvelő – hogy az ember a baletthölgyek piskóta lábait is láthassa a telefonon keresztül?”

Puskás Tivadar nem találta fel a telefont. A technikatörténeti közmegegyezés szerint, Alexander Graham Bellé az érdem. Kétségtelen, azonban, hogy a magyar feltaláló több apró felfedezéssel és újítással tökéletesített több, a távbeszélőhöz hasonló hírközlési eszközt.

Puskás Tivadar nem találta fel a telefonközpontot. A technikatörténeti közmegegyezés szerint, Francois Dumont francia mérnöké az érdem, akinek találmánya már 1850-ben szabadalmi oltalmat nyert. Kétségtelen azonban, hogy a magyar feltaláló vezetésével épült ki a párizsi és a budapesti telefonközpont is.

Puskás Tivadar nem dolgozott együtt Thomas Alva Edisonnal a világhírű feltaláló Menlo Park-i műhelyében. Kétségtelen azonban. hogy a magyar feltaláló 1877-től az Edison cég európai képviselője lett. Londonban a fonográf népszerűsítésén dolgozott, kiállításokat, bemutatókat rendezett, 1878-tól Párizsban tevékenykedett, ahol az első telefonhálózat építési és szervezési munkáit irányította.

Puskás Tivadar azonban lényegesen többet tett a telefon találmány technikai korszerűsítésénél és a telefonközpont feltalálásánál. Olyan távbeszélőközpontot alkotott, amellyel nem csak beszélgetni, de amelyet hallgatni is lehet.

Puskás Tivadar találmányának, a Telefonhírmondónak az őse az 1881. évi párizsi elektrotechnikai kiállításon bemutatott „dalműtelefon” volt. A szintén a magyar feltaláló által tervezett „varázssipka” lehetővé tette egyszerre 16 embernek, hogy néhány percre belehallgasson a párizsi opera előadásába.

Puskás Tivadar találmányának, a Telefonhírmondónak előzménye a budapest–bécsi városközi telefon megszervezése volt. A szintén a magyar feltaláló által tervezett, a két főváros közötti első „interurbán” beszélgetés 1889 szilveszter éjszakáján zajlott le: Baross Gábor magyar közmunka- és kereskedelmi miniszter – Puskás feleségének rokona – üdvözölte bécsi kollégáját a drót másik végén.

Puskás Tivadar találmánya, a Telefonhírmondó 1893. február 16-án szólalt meg. A távbeszélő-előfizetők lakásán két kis kagylót helyeztek el, amelyeket a hallgató a füléhez emelt, ha a hangos újság híreit hallgatni akarta. A híreket óránként felolvasták és frissítették, egy központ közel 150 000 hallgatót ért el. A műsorban később híreken kívül esemény-összefoglaló, tárca, költemény is elhangzott a rendszeres színházi és dalműközvetítés mellett.

Egy hónappal a Telefonhírmondó megszületése után, a telefonújság 1893. március 16-i híre:

Puskás Tivadar, a Telefonhírmondó megteremtője ma reggel fél kilenc órakor, életének negyvenkilencedik évében meghalt.

(Ditrói Puskás Tivadar 170 éve, 1844. szeptember 17-én született. Sírja a nemzeti sírkert része. A bevezetőben közölt idézetrészlet forrása a Budapesti Hírlap 1881. szeptember 17-i száma. Írásunkkal a Telefonhírmondó előzményére, a dalműtelefonra is emlékeztünk).