Rövid leírás
A Nagybányai Szabad Festőiskola tanára (1902), a budapesti Képzőművészeti Főiskola óraadó tanára (1913–1923), r. tanára (1923–1927), rektora (1928–1938). A Felsőház tagja (1932–1938). A Nagybányai Festők Társasága alapító tagja (1911-től), az Országos Rajztanárvizsgáló Bizottság elnöke. Az Országos Képzőművészeti Tanács tagja. Hollósy Simon barátjaként jelentős része volt abban, hogy a müncheni festőiskolát nyaranta Nagybányára telepítették át. Ferenczy Károllyal, Iványi Grünwald Bélával és Thorma Jánossal létrehozta a nagybányai szabadiskolát (1902).
Legkedveltebb műfaja a portré volt (Édesanyám, 1902; Makray Mihály, 1903; Kossuth, 1931). Kezdetben borongós hangulatú, emberi érzelmekre ható, sötét színekkel megfestett jeleneteket alkotott. 1900 után képei világosabbá váltak, napfényes enteriőröket, oldottabb, üde tájképeket készített. Római tanulmányútja idején társadalmi kérdésekre keresett választ műveiben. A századforduló szelleméhez igazodva néhány dekoratív, szecessziós szellemű kompozíciót is készített, majd az I. világháború idején, tanári munkája mellett, főként szülővárosát festette meg finom színvilágú plen-air tájképein. Barátjával, Lyka Károllyal együtt részt vett a Képzőművészeti Főiskola megreformálásában (1920). Szakirodalmi tevékenysége is jelentős; 1938 után összefoglalta a nagybányai művészkolónia jelentőségét, működését, rögzítette az ott dolgozó diákok és tanárok névsorát.
(A kép forrása: Wikipédia)