Rövid leírás
Gyógyszerészsegédként (1941-től), majd nyomdászként dolgozott Debrecenben. A Debreceni Újság – Hajdúföld nyomdai korrektora, sportlapok tudósítója (1942–1944), a debreceni Tiszántúli Népszava munkatársa és a Debreceni Szabad Szó szerkesztője. (1945–1946), Budapestre költözött (1946). A Szabad Szó felelős szerkesztője, a Magyar Rádió Falurádió c. műsorának munkatársa (1946–1947), állásából politikai okok miatt elbocsátották (1947). A Válasz színházi jegyzetírója (1947–1948), munkatársa (1948–1949), a MAFILM dramaturgja (1949), a Művelt Nép segédszerkesztője (1950–1953), Balmazújvárosban tanító (1953). A Csillag szerkesztőbizottságának tagja (1954–1955), az Irodalmi Újság munkatársa (1955–1956), a Madách Színház dramaturgja (1955–1957). Első írásai a Válaszban és a Csillagban jelentek meg.
Korai elbeszéléseiben, Móricz Zsigmond hatására, a vidéki élet, a parasztok és volt cselédek megváltozott életét mutatta be. Későbbi műveinek alaptémája a tiszta erkölcsért vívott belső küzdelem kilátástalansága. Számos műfajban alkotott, novellát, kisregényt, drámát egyaránt írt. A gyáva c., a lélektani regény és a korrajz erényeit magába sűrítő művében az önmaga korlátait túllépni képtelen személyiség sorsát ábrázolja. Éles konfliktusú drámái a falu II. világháború utáni átalakulásának tragikus helyzeteiről szólnak. Novelláiban és elbeszéléseiben is a tragikus emberi egyéniségeket és sorsukat ábrázolja. Oszlopos Simeon c. darabjában a lélekben lakozó gonoszság hátborzongató megváltásáról, az értelmetlen, amorális létezésről szól. Elveszett paradicsom c. – utolsó befejezett – színpadi művét a 20. század egyik legjobb magyar drámájának tartják; a műben elsősorban az értelmiség morális válsága és kiútkeresése jelenik meg. Máig tisztázatlan körülmények között, Kondor Béla festőművész lakásának erkélyéről lezuhant és szörnyethalt (1961).
(A kép forrása: https://port.hu/adatlap/szemely/sarkadi-imre/person-24439)