Rövid leírás
A Szabolcs vármegyei Felsővisón állami tanító (1893–1897), Budapesten, rövid ideig, a Népszava munkatársa, a lap szerkesztője (1897–1898), budapesti kültelki iskolákban (1898–1903), majd budapesti reáliskolákban és kereskedelmi iskolákban tanár (1903–1905). A Népszava belső munkatársa (1905–1918), egyúttal az Új Korszak c. tanügyi lap alapító szerkesztője (1906-tól, a lap körüli csoportosulásból kezdeményezésére alakult meg a Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete), az Ifjúmunkás c. lap szerkesztője (1911. dec.-től).
A Károlyi- és a Berinkey-kormány közoktatásügyi államtitkára (1918–1919), a Tanácsköztársaság idején, mivel nem értett egyet a kommunisták módszereivel, nem vállalt állami funkciót. A Budapesti Központi Forradalmi és Munkástanács tagja és a Tanácsok Országos Gyűlésének küldötte, ahol beválasztották a Szövetséges Központi Intéző Bizottságba. A Tanácsköztársaság bukása után a Szociáldemokrata Röpiratok szerkesztője (1919), majd a Népszava felelős szerkesztője (1919–1920).
A fehérterror ellen tiltakozó, a különítményesek tetteiről beszámoló cikkei miatt az Ostenburg-különítmény egy csoportja Bacsó Bélával, a Népszava másik munkatársával együtt elrabolta, a Megyeri Csárda és a Fővárosi Vízművek közötti területen meggyilkolta őket, holttestüket a Dunába dobták. Bár a kormányzó és a miniszterelnök ígéretet tett a gyilkosság felderítésére, az ügyet eltussolták, felelősségre vonásra nem került sor.
(A portrékép forrása: Munkások újsága ; http://muon.hu/on-line-tartalom/588-1920-februar-17-en-gyilkoltak-meg-somogyi-belat-es-bacso-belat)