Rövid leírás
A Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-levéltár szakán tanult, diplomáját 1950-ben szerezte meg. 1951-ig az Országos Levéltár gyakornoka, 1954-ig aspiráns volt az ELTE bölcsészkarán. 1954-ben az új- és legújabb kori magyar történeti tanszéken adjunktussá, 1956-ban docenssé, 1970-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, s innen vonult nyugdíjba 1994-ben. A történelemtudomány kandidátusa címet 1955-ben, a történettudományok doktora címet 1969-ben szerezte meg. 1982-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1998-ban pedig rendes tagja. Szakterülete az újkori magyar történelem, pályája kezdetétől a polgári átalakulás problémakörét kutatta. Az önálló államiság, a parlamentáris kormányzati rendszerre alapozandó jogállamiság és az abszolutista törekvések konfliktusainak feltárása terén ért el alapvetően új eredményeket. Az ELTE iskolateremtő tanára volt.
1945 januárjában a Független Kisgazdapárt tagja lett, de a kommunista térnyerés miatt 1946 tavaszán kilépett a pártból. Ezután semmilyen párttevékenységet nem folytatott 1989-ig. Az 1956-os forradalom idején a bölcsészkari, illetve a történész forradalmi bizottság tagjává választották. A parlamenti kormányzati rendszerrel kapcsolatos történeti tapasztalatait igyekezett hasznosítani a rendszerváltozás éveiben, politikai hitvallássá, polgári ethosszá nemesíteni. 1987-ben részt vett és felszólalt Lakitelken a Magyar Demokrata Fórum (MDF) zászlóbontásának is tekintett értelmiségi tanácskozáson. Alapító tagja, 1989 tavaszán elnökségi tagja lett a pártnak. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) munkájában, és az MDF egyik delegátusa volt a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon. 1989 júniusában ő terjesztette elő az EKA politikai szándéknyilatkozatát, az MDF részéről egyik aláírója volt a háromoldalú politikai tárgyalásokon a sarkalatos közjogi kérdésekben megszületett, az alkotmányos fordulatot megalapozó 1989. szeptember 18-i megállapodásnak.
1990-ben az MDF budapesti listájáról került be a parlamentbe. Az MDF és a legnagyobb ellenzéki erő, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) megállapodása értelmében 1990. május 2-án az Országgyűlés első alelnökévé, augusztus 3-án elnökévé választották meg. Az 1994-es választásokon ismét az MDF parlamenti képviselője lett, két év múlva azonban belső viták miatt kilépett a pártból, és az újonnan alakult Magyar Demokrata Néppárthoz (MDNP) csatlakozott. Az 1998-as parlamenti választásokon az MDNP nem jutott be a parlamentbe, így ő sem szerzett parlamenti mandátumot. 2001-ig volt az MDNP tagja, ezt követően visszavonult az aktív politizálástól.
2000-ben az ország akkori legmagasabb kitüntetésével, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki, történészi életműve elismeréseként 2006-ban vehette át a Széchenyi-díjat.