Rövid leírás
Székesfehérvárott (1906–1908), Nagyváradon (1908–1909), Székelyudvarhelyen (1909–1913), Sümegen (1913), Ungváron (1914–1917), Lőcsén (1918–1919), majd Budapesten középiskolai tanár (1919); antiszemita, ill. a liberalizmust támadó publicisztikája, valamint párbaja miatt többször fegyelmi eljárást indítottak ellene, emiatt állásait gyakran kellett változtatnia. A Nyugat és a Huszadik Század állandó publicistája (1911-től); a liberális, polgári demokrata lapokkal Az individualizmus csődje c. írását követő vita miatt szakított. Az Ifjak Szava főmunkatársa (1919), a Virradat vezércikkírója (1920–1921), a Nép munkatársa (1921). Auróra c. lapot alapított és szerkesztett (1923).
Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel és nyelvtörténettel foglalkozott (Nyelvújítási tanulmányok, 1903; A vogul szóképzés, 1904), nyelvésznek készült. Nagyváradra kerülve ismerkedett meg a modern lírával, és kötött barátságot Juhász Gyulával. Nyelve, képalkotó ereje, plasztikus, expresszív stílusa alapján a 20. századi magyar irodalmi nyelv egyik legjelentősebb megújítója. A Tanácsköztársaság idején jelent meg legolvasottabb és legvitatottabb regénye, Az elsodort falu (1919), amely a háború idején felbomló magyar társadalom tablója; az arisztokrácia, a középosztály, a torz liberalizmus, az asszimiláció, a zsidóság szerepének bírálatában megjelent a politikai antiszemitizmus, de a németellenesség is.
A regény után, az 1920-as években, a korszak egyik ünnepelt írójává vált. A magyar politikai szatíra jelentős alakja (Feltámadás Makucskán, 1925). Publicisztikája mindvégig az érdeklődés középpontjában maradt, Ady Endre és Móricz Zsigmond mellett a legnépszerűbb közéleti író, az I. világháború, majd a Tanácsköztársaság, később a Horthy-korszak politikájának bírálója. Segítség! (1926) c. pamfletregényében maró gúnnyal támadta a keresztény nemzeti kurzust, s a nemzetiszocializmus veszélyére hívta fel a figyelmet. A kor vezető alakjait és korábbi elvbarátait pamfletszerű írásokban támadta a Kritikai Füzetek (1929) és egyszemélyes folyóirata, a Ludas Mátyás Füzetek hasábjain (1934–1942). Életeim c. önéletrajzi kötetében élesen elítélte a német megszállást és a nyilasuralmat. Önéletírása első kötetének (A bölcsőtől Budapestig, 1944) folytatásai (Párizs ölében, Akarat és álmok) kéziratban maradtak.
(A portrékép forrása:http://www.nyest.hu/renhirek/szabo-dezso-a-legnagyobb-szaju-magyar-es-finnugrista)