Rövid leírás

Szabó Endre

Tanulmányai befejezése után Budapesten újságíró; az Üstökös, a Nemzeti Hírlap és a Hon c. lapok munkatársa (1874–1877), a Hon szerkesztője (1877–1881), irodalmi és színházi rovatának vezetője (1881–1882). Az Üstökös tulajdonosa és felelős szerkesztője (1882-től), a Magyar Hírlap munkatársa, a Néplap főszerkesztője (1919).

A 19. század végének egyik jelentős publicistája és műfordítója volt. Műfordítóként elsősorban klasszikus orosz irodalma (pl. Puskin, Csehov, Goncsarov, Dosztojevszkij, Tolsztoj stb.) műveit tolmácsolta. Számos, főként az orosz irodalmat érintő tanulmányt és tankönyvet is írt és szerkesztett. Regényei (Sírva vígadók, 1889; Vezeklés, 1898) és költeményei (Zápor, 1901; Villámlások, 1919) elmaradnak nemzedéktársainak művei mögött.