Rövid leírás
A frankfurti Institut für Sozialforschung (1932–1933), a zürichi idegklinika kutatógyakornoka (1934–1935), marxista szemináriumok vezetése miatt kitiltották Svájcból (1935 ősze). A Pester Lloyd munkatársa (1935–1939), a Dante Könyvkiadó irodalmi és tudományos lektorátusának vezetője (1939–1944), a II. világháború végén Borban munkaszolgálatos Radnóti Miklóssal, aki rábízta verseit (1944). A II. világháború után az MSZDP Központi Titkárságán a Külügyi (1945–1946), a Sajtó (1946–1947), majd az Értelmiségi Osztály vezetője (1947–1948), egyúttal a Magyar Külügyi Intézet elnöke (1945–1947). Bárdossy László népbírósági perében a vád képviselője (1946). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a társadalomelmélet ny. r. tanára és az általa alapított Szociológiai Intézet vezetője (1946–1950) egy. tanára (1956–1957). A budapesti Egyetemi Könyvtár (1957–1966), egyúttal az MKKE Könyvtára tud. főmunkatársa is (1965–1966), az ENSZ központi társadalomtudományi kutató- és kiképző intézete (UNITAR) kutatási igazgatóhelyettese (1966–1972), tud. tanácsadója (1972-től). Az MTA Tudományszervezési Csoportja tud. tanácsadója (1972–1980), az ELTE BTK Szociológiai Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1980–1983). A Veszprémi Vegyipari Egyetemen a tudományszervezés előadó tanára (1963–1965).
Tudományos pályafutásának kezdetén a pszichoanalízis és a pszichológia társadalomtudományi összefüggéseivel foglalkozott, Svájcból történt kiutasítása után Budapesten kiadói szerkesztőként és műfordítóként tevékenykedett. Műfordítóként elsősorban kortárs német lektűrirodalmat és népszerű orvosi könyveket tolmácsolt.
A II. világháború után ismét a társadalomtudomány marxista összefüggéseit vizsgálta, az általa alapított Szociológiai Intézetben a modern társadalomelméleti kutatások egyik magyarországi elindítója. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) letartóztatta (1950. jún. 15.), koholt vádakkal a Szakasits-per ötödrendű vádlottjaként életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték (1950. jún. 15-én; csak az utolsó elítéltek között szabadult: 1956. jún. 15-én). A forradalom és szabadságharc idején a budapesti egyetemi forradalmi bizottság és az MTA Ideiglenes Nemzeti Bizottsága tagja (1956. okt.–nov.). A forradalom bukása után fegyelmi eljárással egyetemi állásából eltávolították, Tanszékét megszüntették.
Életének utolsó két évtizedében tudományszociológiával, a jövőkutatás kérdéseivel, a matematikai módszerek és a logikai modellek társadalomtudományi alkalmazási lehetőségeivel foglalkozott, vezetésével indultak meg az első magyarországi empirikus szociológiai kutatások.